Rosana apró falu Vultur szigetének, a Kondor család főhadiszállásának északi csücskében. Egy híd köti össze a nagyobb szigettel, Betrával, ahonnan én is jövök, és ahol Vittoro található, a Kondor-szigetek „fővárosa”.

Békés, kacskaringós, szűk utcákon haladunk a kikötő felé. Ott gyülekezik majd a többi újonc, hogy felszálljon a hajóra, ami Fiókára, a kiképzőszigetre viszi őket. Pascal rövid unszolás után hagyja, hogy egyedül vigyem a cuccaimat. Kora reggel van, még hűvös, így elviselhető a hosszú farmer és vászoning, amit a sorozáshoz választottam.

A tegnap esti rémálom után nehezen melegedtem át, de most mégis izzadok. Ez a nap sorsdöntő. Ma derül ki, hogy egyáltalán megkapom-e az esélyt a bizonyításra. Millió párbeszédet játszottam el a fejemben Korneliusszal, de valójában fogalmam sincs, mire számítsak. Nem ismerem őt. Egy gyerekes emlék a fejemben, amit valószínűleg ideje elfelejtenem, és szembenéznem az igazsággal, bármi legyen is az.

Hosszú lépcső vezet a térkővel kirakott partra, megtorpanunk a tetején, odalent megpillantom a velem egykorú fiúkat, akik már sorban állnak, hogy felszállhassanak a hajóra. A holmijaikat alaposan átvizsgálják, semmilyen fegyvert, alkoholt vagy dohányt nem vihetnek magukkal. Még borotvát sem, abból majd egy olyat kapnak, amiből nem lehet kiszedni a pengét. A Kondor-szigeteken a legszigorúbb biztonsági előírások vannak érvényben.

A móló elején egy magas, szőke srác áll listával a kezében, mellette öt másik társa vizsgálja át a felszállni készülőket. A hátukon géppisztoly csüng. Ez itt már nem gyerekjáték.

– Hm. – Pascal a mólót kémleli. – Nem is tudtam, hogy Dariusra ilyen komoly feladatokat is rá lehet bízni.

– Mi? – Belém szorul a levegő.

– Ő tartja a névsort. – Elvigyorodik, a jobb kezét napellenzőként emeli a homlokához. – Úgy látom, nem tett rád mély benyomást.

Tátva marad a szám, a felismerés szégyennel tölt el. Az a szőke pasas tényleg Darius.

Most mi a fenét csináljak?!

Nem mehetek oda hozzá a tegnap után, tuti egyből felismer! Bassza meg! Bassza meg! Bassza meg!

– Mi lenne, ha hazamennénk?

– Jamie, ne hülyéskedj! Ha már idáig eljöttél, legalább menj oda. Lehet, hogy a hajóra sem engednek fel.

– Kösz a biztatást. – Ha a hajóra sem engednek fel, akkor teljesen felesleges azzal égetnem magam, hogy odamegyek Dariushoz.

– Gyerünk! Indulj. Visszamegyek a kocsihoz, és várok tíz percet. Ha nem jössz utánam, elindulok haza, de bármikor felhívhatsz. Egy telefon, és érted jövök. – Pascal megveregeti a vállamat – olyan pasisan –, engem melegség tölt el, a torkom elszorul, tartanom kell magam. Egy katona nem sír.

– Oké – felelem rekedten. Nem bírom ki, ledobom a sporttáskát, és Pascal nyakába ugrom. Ki tudja, mikor ölelhetem meg egy rokonomat legközelebb.

– Minden oké lesz, Jamie. Ha baj van, felhívsz, és jövök.

– Oké. – Nem fogom felhívni. Kizárt. Mostantól egyedül oldok meg mindent, mint egy jó katona. És igenis oda merek állni Darius elé. Lehet, hogy már nem is emlékszik rám.

Lebaktatok a lépcsőn, már az első pár fok után hiába nézek hátra, Pascal eltűnt, és egyedül maradtam egy rakás idegen sráccal. Próbáltam kinyomozni, ismerek-e majd valakit az újak között, de személyesen senkit, legfeljebb névről.

Nem baj. Mindig is könnyen barátkoztam, kicsiként is rengeteg játszótársam volt.

Leérek a lépcső aljára, Darius egyből kiszúr, és zavartan elmosolyodik. Pilóta napszemüveget visel, fehér inget kék nyakkendővel és vászonnadrággal. Igazi seggfejnek néz ki ebben a szettben. Magabiztosan indulok el felé.

– Miben segíthetek? – kérdi olyan kedves hangon, amibe beleborzongok. Leszarom. Dolgom van.

– Jamie Asensi vagyok! – Kezet nyújtok, már mindenki minket bámul.

– Darius Hayes – feleli, és megrázza a kezemet, de úgy, mintha életében először csinálná. – Miben segíthetek, Jamie?

– A Kondor-klánba szeretnék jelentkezni – felelem büszkén. Darius leveszi a napszemüvegét, sűrűn pislog.

– Mármint… szóval… egyedül? – Maga is összezavarodik a kérdéstől. Az a benyomásom, hogy eredetileg nem ezt akarta mondani.

– Az unokatestvérem ajánlott be. Kornelius rábólintott. 

– Aha. – Darius szórakozottan simogatja a nyakát. – És… azt mondtátok, hogy lány vagy?

– Nem. Nem kérdezte.

– Aha. Szóval nem tudja.

– Szerintem észreveszi majd.

– Biztosan észre fogja venni – mormogja Darius.

– Nincs ilyen szabály, hogy lány nem jelentkezhet. Utánakérdeztem.

– Aha. – Darius arca pipacsvörös, és úgy nézelődik összevissza, mintha erősítést keresne. – Hány éves vagy, Jamie?

– Tizennyolc.

Darius elfojt egy vigyort. Mi a faszra gondol épp? A tollát végighúzza a kezében tartott listán, majd pipát tesz.

– Meg is vagy. Asensi… Az a srác, akivel a Tropicóban…

– Ő az unokatestvérem.

Darius az ajkába harap. Mi ilyen mulatságos ezen?

– És mi szeretnél lenni? Munkatárs?

– Nem! Katona. Később pedig Orvvadász.

Darius alaposan végigmér, amitől még vörösebb lesz, majd mély levegőt vesz.

– Nézzétek át a cuccát! – utasítja a társait, akik engedelmesen átveszik a dolgaimat. Először engem vizsgálnak át fémdetektorral, majd kinyitják a csomagomat, és turkálni kezdenek benne. Nem gond. Számítottam rá. Nyugodtan összefogdoshatják a tamponomat és bugyijaimat, nem érdekel.

Darius ezalatt engem méreget, én igyekszem rendíthetetlennek tűnni. Mert az vagyok.

– Egyébként… – kezdi halkan. – Nem te kukkoltál a raktárban?

Forró áramlat fut végig a testemen, lever a víz.

– Nem – felelem egy cseppet sem meggyőzően.

Darius elővillantja a tökéletes, hófehér fogsorát. Most leginkább úgy fest, mintha a kisfiú Kinder csoki csomagolásáról nőtt volna fel.

– Nem ciki. Tudod – közel hajol, az aurája perzseli a bőrömet, a fűszeres, napsütés- és tengerillatú parfümje az orromba kúszik – pont azért csináltuk ott, mert le lehet bukni vele. – Élvezettel várja a hatást, de én csak felhúzom az egyik szemöldökömet, és lesújtón végigmérem. – Jó móka – teszi hozzá.

– Ez volt az egyik leggusztustalanabb dolog, amit valaha láttam – mormogom.

Darius szeme összeszűkül.

– Ahhoz képest jó sokáig bámultál minket.

– A sokktól – felelem hűvösen. Nem engedem, hogy zavarba hozzon ez a pofátlan szépfiú. – Állati ciki volt, még nézni is.

– Szerintem neked nagyon is bejött a dolog. – Darius a fülemhez hajol, az arcát megérinti pár hajtincsem, meglibbennek, és az én bőrömet is végigsimítják. – Ha szeretnéd, a hétvégén téged is hátraviszlek. Egy szavadba kerül. – Rám kacsint, gátlástalanul a képembe vigyorog, én pedig legszívesebben pofán vágnám, de egyelőre szükségem van rá, hogy átvigyen Fiókára.

– Undorító ez az ajánlat. Kösz, de kösz nem. – Összeszorítom az állkapcsomat, és igyekszem tagadni, hogy a felháborodás mögött azért valami megmozdult bennem. Megrándulok odalent a gondolatra, hogy Darius beváltja az ajánlatát. Az a látvány… Úgy mozgott a lányon, mintha a testébe akarná olvasztani. Már értem, miért mondják, hogy egy férfi magáévá tesz egy nőt. A lány pedig nagyon-nagyon élvezte. Már hónapok óta nem szexeltem, a gondolat pedig, hogy velem ezt megcsinálná… Nem! Ez neki komolytalan szórakozás. Ez a pasi egy skalpvadász. Nem hozzám vonzódik, csak szeretne behúzni egy újabb strigulát a listáján.

A düh lassan kitölti az izgalom helyét, Darius pedig fintorogva bólint. Megsértettem? Jaj, a szegény kis szépfiú!

A társai végeznek a csomagom átvizsgálásával, visszaadják nekem, Darius pedig a hajó felé bök.

– Mozgás, Jamie! – szól undok éllel, majd hátat fordít nekem, és elindul a mólón. Most berágott rám? Hát ez kibaszott jó. Egyáltalán ki ő?

– Te egyébként… szóval… mi a feladatod? Úgy értem, a klánban.

Darius arcára visszaül a gúnyos vigyor.

– Nekem? Én csak egy lóti-futi vagyok. Egy senki.

Teljesen biztos vagyok benne, hogy kamuzik. Asszem, most sértettem meg valaki fontosat, méghozzá egy felháborító ajánlata miatt. Ez nem volt tőle tisztességes. Mégis mit kellett volna felelnem neki?

Ó, Darius, szívesen bemegyek veled a raktárba, cseppet sem járatnám le magamat vele! Senki nem hinné, hogy egy naiv kislány vagyok, aki épp hülyét csinál magából, hogy első szóra összefekszik az ügyeletes szépfiúval! Ez egy igazán vonzó ajánlat, Darius…

– Seggfej… – mormogom az orrom alatt.

– Élvezted volna. Szólj, ha meggondoltad magad. – Darius egy könnyed mozdulattal kikapja a kezemből a táskámat, és felrakja a hajóra. Erősebb nálam, és ez rosszul érint. Nem kéne így lennie, de nem tudok mit kezdeni az érzéssel. Bele kell húznom az edzésbe, ezt a faszt pedig messzire el fogom kerülni.