5. Jamie

Jamie. A neve Jamie. Vajon ő adta magának? Van egy olyan érzésem, hogy igen, ugyanis mifelénk nem dívat ez a név, meg úgy általában az uniszex nevek sem.

Egyfolytában rajta kattogok, ahogy áthajóztatom az újoncokat Vultúrról Fiókára. Először csinálom egyedül a fogadásukat, és most először kormányzok felügyelet nélkül egy ekkora hajót. Nem hittem volna, hogy egy lányon fog járni az eszem közben. Azt gondoltam, oda meg vissza leszek a gondolattól, hogy rám bízták ezt a feladatot, és azon parázok majd, hogy különösebb bénázás nélkül ki tudjak kötni. Ehelyett az orrban összegyűlt srácokat figyelem, és reménykedek, hogy Jamie is csatlakozik hozzájuk. Kíváncsi vagyok, hogyan fogadják a többiek. Szorongat a gondolat, hogy talán nem jól. Nem tudom, miért. Nem ismerem Jamie-t. Semmit sem tudok róla, csak feltételezéseim vannak.

Talán kattant. Valami stikkje van. Nem fér a fejembe, mit akarhat itt. Leszbikus? Vagy fiúnak érzi magát? Lányosan nézett ki, és lányos is volt. Bájos.

A mosolya olyan… édes. Nem tudom kiverni a fejemből, még akkor sem, amikor átvetem a hurkokat a kikötőbakokon, megszorítom, kivezetem a pallót a mólóra, röviden utasítom a srácokat, hogy gyűljenek össze a mezőn, ahova a partról induló ösvény vezet, majd elsietek az ellenkező irányba, hogy tájékoztassam Korneliust: megjött a negyvenöt újonc, akik közül egy lány.

Nem szívesen hagyom őt a többiek között, de nincs más választásom. Én csak egy lóti-futi vagyok itt, aki koordinál, besegít a kiképzésbe, és örülhet, hogy az idősebbekkel bandázik. Méghozzá nem is akárkivel. Én vagyok Kornelius belső körében a legfiatalabb. Mindenki más legalább öt-tíz évvel idősebb nálam.

Besietek Kornelius irodájába, odabent a hűvösben várnak a fő kiképzők, egy rakás nagydarab, napbarnított, sötéthajú és szemű pasas: Stefan, Xavier, Izan és természetesen a vezér. A sorból csak Rio és Yago lógnak ki a szőkés, de közel sem olyan világos hajukkal, mint az enyém.

Kornelius éppen telefonál, de bontja is a vonalat, amint meglát.

– Áthoztál mindenkit? – Pocsék hangulatban van. Hogy közöljem vele a hírt? Ha egyből visszautasítja Jamie-t, az vajon megviselné ezt a lányt? Jobban, mint végigkínlódni a kiképzést?

– Igen.

– Remek, akkor mehetünk.

– Még egy apróság!

– Micsoda?

– Van egy lány az újoncok között.

Kornelius megrökönyödik.

– A hülyék a szomszédban laknak – veti oda. Azt hiszi, ez valami beugratás?

– Nem vicceltem. – Elvigyorodom. Izgalmas napunk lesz.

– Darius, ne fárassz! Nincs jó kedvem. Mi a fenét keresne itt egy lány?

– A seregbe akar belépni!

– A seregbe?

– Aha, a seregbe! – Majdnem elröhögöm magam, ami egy fokkal sem tesz hitelesebbé.

– Nem emlékszem, hogy rábólintottam egy női névre.

– Nem, ugyanis uniszex neve van.

Kornelius sötét tekintete fel-alá jár rajtam. Ez a faszi akkora, mint egy gorilla. Félelmetes a termete, a haját most épp egész röviden hordja, nálam ugyan egy picit alacsonyabb, de jóval izmosabb. A tekintete… üres. Lelketlennek tűnik, azonban ez nincs így. Én nagyon sokat köszönhetek neki. Voltaképp az egész mostani életemet.

– Na, és milyen az a lány? – kérdi, mintha még sohasem látott volna nőnemű lényt.

– Aranyos – vonok vállat.

– Aha. Szóval beengedtél egy aranyos lányt Fiókára?

– Be! – jelentem ki büszkén.

– Darius! Ez kibaszottul nem vicces!

– Akkor jó, mert ez halál komoly. – Állom Kornelius tekintetét. Lassan leesik neki, hogy nem szívatom.

– Remélem, nem pakolt ki. Majd visszacipelheted a holmiját a hajóhoz, ahogy egy úriemberhez illik.

– Szíves örömest! – felelem pofátlanul könnyed stílusban. Nem akarom összetörni Jamie álmát, de a dolog nem rajtam múlik. Azért megteszem, ami tőlem telik. – De még nem is láttad.

– Már eleget tudok róla. Lány.

Ez valahogy nagyon rosszul hangzik.

– És mit fogsz neki mondani? Esetleg azt, amit nekem?

Kornelius fintorog.

– Mit is? – Játssza a hülyét. Pontosan emlékszik, mit mondott nekem.

– Hogy kár lenne a csinos pofijáért – felelem minden neheztelés nélkül.

– Kösz az emlékeztetőt! Ez tökéletes lesz. Szeretem, ha nehéz eldönteni, hogy sértés vagy bók, amit mondok. – Neels leveszi a gyűrűit, és hanyag mozdulattal ejti az asztalra. A kiképzéseken csak a karóráját szokta magán hagyni, én pedig mindig megállapítom magamban, milyen könnyű lenne lenyúlni a cuccait, amikor egyszerűen csak széthagyja őket őrizetlenül.

– De engem felvettél – fűzöm hozzá diadalmasan.

Neels a szemét forgatja, majd egy gyors mozdulattal lekapja a pólóját, közszemléte téve az izmos, heges, tetovált felsőtestét – szereti megmutatni az újoncoknak, mi a mérce –, és int a többieknek, hogy ideje indulni.

– Lássuk azt a lányt! – kurjant, a barátaival a nyomában, akik szintén a szó szoros értelmében vetkőznek neki a feladatnak.

Elérjük a mezőt, az újoncok szabálytalan sorfalat állnak a tűző napon. Tudom, hogy Korneliust a lány jelenléténél már csak ez irritálja jobban.

– Úgy néztek ki, mint az ökörhugyozás! – szól üdvözletképp, mire mocorogni kezdenek, és lassan kialakul valami közel tisztességesnek nevezhető sor. Végigsétálunk előttük, szorosan követve Neelst, aki Jamie-t keresi.

Nehezebb kiszúrni, mint hittem. Jamie magas, nálam ugyan kisebb, de majdnem olyan magas, mint Neels. Az arca merev, semmilyen érzelmet nem árul el. Ez jó. Jó pont Korneliusnál.

Neels megáll vele szemben, keresztbe fonja a karját, megfeszíti a csuklyáját. Hatalmas így, akár egy díjbirkózó. Pusztán a kinézete is tiszteletet parancsoló.

– Menj szépen haza! – szól álságos-nyájasan. Feláll a szőr a nyakamon tőle.

– Nem megyek – feleli határozottan Jamie. A szeme sem rebben.

– Menj, amíg szépen mondom! – feleli a vezér fenyegetően.

– Nem megyek sehová. – Jamie, ha lehet, még jobban kihúzza magát. A cicije most kisebbnek tűnik, mint tegnap, valószínűleg lenyomja a melltartó. Takargatja a testét, pedig nincs miért. Kívánatos minden porcikája, még akkor is, amikor szemtelenkedik velem.

– Dobassalak ki?

– Ha megbukom ma, akkor kidobhatsz.

Megfagy a levegő. Meg kell hagyni, bátor csajszi. Kornelius fújtat, nem számított ennyire pimasz válaszra.

– Azt én döntöm el, hogy mikor hajítalak ki – feleli kimérten.

Nehéz csend száll le a mezőre. Most jöhetne az a rész, hogy Kornelius kijelenti: „és úgy döntöttem, hogy most hajítalak ki”. De nem mondja ki. Ugyanabból az okból nem mondja ki, amiért nem szeretné itt látni Jamie-t. Mert nő, és Neels udvarias a nőkkel. Nem az ő stílusa szó szerint kidobatni valahonnan egy csajt. Ha gondja van, el tudja intézni szép szóval. Mestermanipulátor. Rengeteget tanultam tőle.

– Szeretném végigcsinálni a próbákat – nyögi Jamie. Érzi, hogy átlépett egy határt.

– Gondolod, hogy megnősz majd akkorára, mint én? – Kornelius kihúzza magát, minden izmát megfeszíti.

Van valami nevetséges a jelenetben. Röhejes, ahogy egy ekkora ember izmozik egy vézna kislánynak. Rémesen fog festeni, amikor Neels majd úgy próbálja fegyelmezni Jamie-t, mint az összes többi újoncot: ordítással, pofonnal, rángatással. Igazi seggfej tud lenni. Vadállat.

– Lehet. – Jamie ismét megkeményíti magát. – De puskával harcoltok. Azt biztosan el tudom sütni.

– Maroklőfegyvert, géppisztolyt és gépkarabélyt használunk. Nincs puskánk. Az alapok sem mennek neked – veti oda Neels.

– Ez egy alapkiképzés – feleli Jamie. Nagyon szeretném látni Neels arcát, de közvetlenül mögötte állok, így csak az egész hátas keselyűtetkóját bámulhatom. Ez a minta náluk családi hagyomány.

– És mi van, ha egyedül, puszta kézzel kell megverekedned valakivel?

– Veled ez gyakran előfordul?

– Nem, gyakran nem. – Neels meginog. Taktikai hibát vétett.

– Előfordult már valaha? – kérdi Jamie kihívóan.

Ez egyre mókásabb.

– Bármikor előfordulhat.

Belülről az ajkamba kell harapnom, hogy ne röhögjek fel hangosan. Neels egy lépést sem tesz fegyver nélkül, főleg nem egyedül. Teljességgel kizárt, hogy csupasz seggel rajtaüssenek. 

– És meg tudnám oldani – teszi hozzá. Fújtatok az elfojtott nevetéstől.

– És miért gondolod, hogy én nem? – kérdi Jamie.

– Nézz magadra – veti oda Neels a leglekezelőbb hangnemében.

– Bízom a kiképzésedben. Taníts, és képes leszek arra, amire te.

Megdöbbenek. Ez a csaj kemény. Imádom.

– Talán van valami különleges tehetséged, ami ilyen magabiztossá tesz? – kérdi hűvösen Neels.

– Nincs. De vagyok olyan jó, mint itt bárki. – Jamie végignéz a sorfalon, és követem a gesztenyebarna tekintetet. Nos, a felhozatal valóban nem egy nagy eresztés. Sportosak, de csak kamaszok.

Teljesen biztos vagyok benne, hogy Jamie nem lesz olyan erős, mint mi, de valóban szüksége lenne erre? Abban igaza van, hogy korlátozott a helyzetek száma, amikor pusztán a testi erőnkre kell hagyatkoznunk.

Vajon van bármi előnye, hogy lány?

– Mi a neved? – kérdi hetykén Neels, Jamie pedig szélesen elvigyorodik. – Nem mondtam igent. Azt kérdeztem, mi a neved.

– Jamie Asensi! – feleli büszkén.

– Legalább nem valami hülye virágnév – morogja Kornelius. – Jó! Menj haza, Jamie! Szarul néznél ki egy ilyen heggel. – A mellkasán lévő K hegtetoválásra bök. – A fiúk nem szeretik az ilyesmit.

– Ahhoz képest egész sok fiú jött ma el, hogy megszerezze! – kontráz rá Jamie. – Egyébként nem érdekel, hogy tetszik-e a fiúknak.

Neels oldalra dönti a fejét. Roppan a nyaka. Rémes hangja van.

– Jamie, te egy csinos lány vagy. Miért akarsz olyan lenni, mint egy férfi? Mi értelme van ennek?

Jamie szemöldöke felszalad a homlokán.

– Nem akarok olyan lenni, mint egy férfi. Katona akarok lenni a Kondor-klánban.

– Tudod, hogy mivel jár ez? Nem csak egy heggel a mellkasodon. Jóval több fájdalommal és valódi veszéllyel. Célpont leszel, bármikor meghalhatsz. Nem móka és kacagás.

Jamie szeme csíkká szűkül.

– Nem vagyok hülye, tudom, mivel jár.

Kornelius most a másik oldalra dönti a fejét. Újabb roppanás. Lúdbőrözöm a hangtól.

– A lelket is kihajtom az újoncokból. Addig ütöm őket, amíg meg nem tanulják a leckét. Garantálom neked, hogy minden este olyan fáradtságot fogsz érezni, mint még soha. És minden nappal egyre rosszabb lesz. Először csak a tested merül ki, aztán elérem a lelkedet is, és addig gyúrom, amíg fel nem adod, vagy át nem alakulsz. Megsérülsz majd. Baleset miatt, vagy mert valamid egyszerűen feladja, és elpattan, vagy mert megbüntetlek egy ostoba húzásod miatt. Folyamatos fájdalmaid lesznek, és az egyetlen enyhülést az adja, hogy a csapatoddal együtt éled át. Ha nem fogadnak be, magányos leszel. De nem ez a legrosszabb dolog, ami történhet veled – elharapja a végét. – Erre vágysz?

– Befogadnak. Betrán nőttem fel, ide tartozom – jelenti ki Jamie magabiztosan. – Arra vágyom, hogy én is védhessem a népemet.

– Azt hiszed, hogy mi valamiféle hősök vagyunk? – Hatásszünetet tart. – Mert akkor rossz helyen kopogtatsz. Nem vagyunk. A Kondor-klán bűnszervezet. Ha belépsz, a maffiába lépsz be.

– Tisztában vagyok vele. De megvéditek a szigeteket. Nekem ennyi elég.

– Igen, és ölünk érte. Kínvallatunk, mészárlunk, és a pénz egy részét drogcsempészetből szerezzük hozzá. A többit beszedjük védelmi pénzként.

– Mióta a Kondor család visszatért, Betra virágzik és biztonságosabb, mint valaha. Az apám azóta tud rendesen megélni a kecskefarmból, mióta a Kondor család felvásárolja az áruját. Azóta engednek egyedül járni a legelőkön és a faluban, mióta a szigetek védelmét megszerveztétek. Nem érdekel a többi.

– Szóval kész vagy embert ölni?

– Igen.

– Kínozni?

– Igen.

– Kész vagy meghalni a Kondor-klán szolgálatában?

– Igen.

Marhaság. Persze meghalhatunk, de erre a gyakorlatban kicsi az esély. Sokkal felkészültebbek vagyunk, mint az alfardók, jobbak a fegyvereink és védőfelszerelésünk, arról nem is beszélve, hogy szinte kizárólag mi támadunk rájuk, ők ránk szinte soha. Mi vagyunk a rágcsálóirtók, ők meg a rejtőzködő patkányok. Nem kell meghalnia a klánért, bár… lehet, hogy ő meg fog. Gyengébb, mint mi. Talán nem lenne szabad támogatnom a terveiben.

– Menj haza, Jamie! – veti oda Neels, majd egyszerűen hátat fordít, és a sor elejére sétál, hogy egyenként beszéljen az újoncokkal. A fiúk követik őt, de én nem mozdulok. Ideje, hogy megfizessen az iménti pimaszságáért.

– Nem hallottad, mit mondott a vezér?

Elvörösödik. Mi a szar? Kornelius nem tudta ezt a hatást kiváltani belőle.

– Süket vagy? – kérdem széles vigyorral.

Jamie levegőnek néz.

– Miért nem felelsz?

Durcásan rezzen meg az orrcimpája, a pirszingje megcsillan a napsütésben.

– Azt mondtad, egy senki vagy. Ebből arra következtettem, hogy nem vagy a feljebbvalóm – veti oda.

Beszarás, mekkora szája van. Őszintén szólva egy kicsit felizgat a dolog. Kedvem támad megtörni az ellenállását. Azt akarom, hogy alattam feküdjön, és a nevemet nyögdécselje a fülembe.

– Ó, pedig nagyon is a feljebbvalód! – kiált oda Kornelius. – Épp csak egy hajszállal, de az! – Valóban imád olyan megjegyzéseket tenni, amiről nehéz eldönteni, hogy bók vagy sértés.

Jamie lesüti a szemét.

– Mi volt a kérdés? – Olyan érzésem támad, hogy elszontyolodott. Ne már, Jamie, eddig nagyon jól csináltad! Ne most törj meg! Főleg ne miattam!

– Nem hallottad, mit mondott a vezér? – ismétlem, mert nincs más választásom.

– Hallottam.

– És nem teljesíted a parancsát?

– Még nem vagyok klántag. Nem kell engedelmeskednem.

Elmosolyodom.

– Hajrá, Jamie!