Lángol az arcom, a szívószálammal a gintonikot kavargatom, és csak lopva merek felpillantani.
Az a pasi… Bassza meg, de kínosan viselkedtem előtte! Egyszerűen zavarba jöttem a puszta látványától. Ez röhej. De a francba, ha egyszer annyira helyes, sőt… ez nem is jó szó, ő nem helyes, hanem… Lehet egy férfi gyönyörű? Mert ő az. Az arca akár egy modellé, és magas is, szőke hajú, napbarnított, világos szemekkel – azt hiszem, zöldek –, és… Úgy fest, mint valami fiú banda frontembere, vagy egy rom-kom főszereplője, vagy nem is tudom… Nem illik ide, egyszerűen túl szép, hogy klántag legyen.
Megköszörülöm a torkomat.
– Őt hogy hívják? – Érdektelenséget színlelek, pocsékul.
– Darius. – Pascal halkan belenevet a poharába. – Darius Hayes. Na, ő aztán tökéletes rá, hogy szemléltessem, mi a gondom velük.
– Miért? – A széles hátat bámulom, az aranyló fürtöket, amik rendezetlenül tekeregnek a feje búbján, aztán gondos kezek munkáját dicsérve rövidülnek exponenciálisan a nyakáig. Ad a frizurájára. Piperkőcnek tűnik.
– Ezt a srácot még kétszer ugyanazzal a lánnyal nem láttam. Remélem, rendesen jár STD-szűrésre, mert tuti, hogy szuperterjesztője minden nemi nyavalyának, amit csak el tudsz képzelni.
Elfog az undor. Aztán a szégyen is, ugyanis legbelül érzem, hogy én is bedőlnék neki.
Hát nem fogok! Pascal figyelmeztetett, szóval eszem ágában sincs hülyét csinálni magamból. Bár miket is beszélek? Darius valószínűleg minden ujjára talál egy jobb nőt, mint én. Ma én vagyok a legkevésbé szexin öltözött csaj itt. Komoly hatást akartam kelteni. Elvégre harcosnak készülök.
– Olyan hímringyó-féle?
– Aha. Nézd csak meg! – Pascal alig észrevehetően biccent a pult felé. Darius az előbb még a pultos lánnyal beszélgetett, azonban pillanatnyilag nem képes rá, ugyanis egy másik csaj torkában van a nyelve. Látványosan és szégyentelenül smárolnak a csillogó márványnak dőlve, a műfáklyák halvány fényében. Keserű féltékenység szökik be a torkomon át a bordáim közé és szétterjed a mellkasomban. De mire is? Én nem akarok nemi bajos lenni. Vagy palira vett, kihasznált idióta. Bár az a csaj nem úgy néz ki, mint aki idiótának érzi magát. Nagyon is jól szórakozik, mialatt Darius valósággal felfalja az arcát, és valami ádáz, állatias hévvel tapizza a seggét.
A testem áthevül a látványra.
Nem tudom levenni róluk a szememet.
Még akkor sem, amikor megjön Kornelius, Pascal kommentálja a dolgot, halványan biccent neki, mialatt a vezér és emberei elhaladnak az asztalunk mellett, és egy hasonlóan halvány bólintással viszonozzák az üdvözlést, majd helyet foglalnak a terem legszélesebb bokszában, ahol egy óriási törzsi maszk lóg a középpontban, kijelölve a Kondor-klán vezérének helyét. Kornelius nem késlekedik, magához inti a pultos lányt, aki az előbb még Darius arcát simogatta, és az ölébe ülteti. Nem nagy ügy. Biztos a barátnője. Egy kicsit megalázó volt a gesztus, ahogy hívatta, de hát mégiscsak ő a vezér.
Nagyot kortyolok a gintonikból, és figyelem Kornelius társaságát. Hatalmas férfiak méretre szabott, sötét öltönyben. Magasak, izmosak, elegánsak. Csúcsragadozó benyomását keltik.
És én?
Nos, biztos én is… megoldanám valahogy. Fellépés kérdése az egész. Menni fog.
A férfiak közül páran maradnak beszélgetni az asztalnál, mások szétszélednek, lánycsapatokhoz verődnek, italokat rendelnek nekik. Nincs ebben semmi rossz. Ismerkednek. A lányok élvezik. Elég egyértelműen látszik, hogy élvezik a helyzetet, mosolyognak, lassan kialakulnak a párok, a hangulat egyre fülledtebb, a lányok sokkal többet isznak, mint a fiúk, lassacskán mindenki összegabalyodik azzal, akihez közeledni kezdett.
– Jól érzik magukat – állapítom meg. – Mindenki.
– Igen. – Pascal Kornelius asztalát figyeli. A vezér beszélget egy barátjával, a pultos lány hozzá simul, de nem igazán szólal meg. Mintha csak dekoráció lenne.
– Kedvesek a lányokkal – fűzöm hozzá.
– Kedvesek.
– Akkor mi a gond?
– Kissé egyoldalú a kapcsolatuk velük, nem gondolod?
A szám szélét húzogatom.
– Lehet. De a pultos lány…
– Rebecca a neve.
– Rebecca talán más témák iránt érdeklődik, mint Kornelius.
– Talán Kornelius meg sem próbál olyan témákat felhozni, amik iránt Rebecca érdeklődik. Talán fel sem merül benne, hogy Rebecca bármilyen téma iránt érdeklődik, vagy alkalmas másra is, mint szex. – Pascal derűs. Semmi gúny, ítélkezés, neheztelés nincs a hangjában. Tényszerűen közli a megállapításait.
– Nem láttad még őket nőkkel beszélgetni?
– Nem láttam még őket más relációban nőkkel, mint szex – helyesbít Pascal. Valami megüli a mellkasomat. Kesernyés, égető érzés. Szégyen? Szégyellem magam helyettük is? Vagy azért, mert olyanok közé akarok tartozni, akik nem fogadnának el? Csak egy testet látnának bennem, és még csak nem is egy olyat, ami miatt érdemes fáradni? Darius egy pillanatra megnézett magának, de amint lesütöttem a szemem, továbbállt. Csak akkor tartott volna rám igényt, ha azonnal a karjába vetem magam, és semmi erőfeszítést nem kell értem tennie. A gondolatra letaglóz a megaláztatás.
Mélyet sóhajtok. Kiiszom a gintonikot. Ez már a második és kezd a fejembe szállni.
– Kimegyek a mosdóba – mormogom.
– Ott hátul, balra nyílik a válaszfal mögül.
– Vettem. – Keserű szájízzel állok fel, átvágok az egyre sűrűsödő tömegen és dübörgő zenén. Illatozó, nevetgélő lányok között haladok el, akiknek a többsége alacsonyabb nálam, még a magassarkújában is, és női szemmel is vonzóak a rövid, mélyen dekoltált ruhájukban, dús, hosszú hajukkal és harsány nevetésükkel.
Én magas vagyok, pillanatnyilag komor, és teljesen máshogy öltöztem.
Kilógok közülük.
Közülük is.
Belépek a női mosdóba, ahol édes, gyümölcsös parfüm illata száll, két lány épp a rúzsát igazgatja a tükörben. Én nem kentem ma rúzst, így csak ellenőrzöm a tusvonalamat, beletúrok a hajamba, hogy ne tűnjön olyan laposnak, majd behúzódom egy fülkébe pisilni. Soha nem tűnt még ennyire idegennek a lányvécé.
Tényleg ez lesz a legkardinálisabb kérdés a bekerülésem körül? Hogy tudok-e férfi lenni? Eddig valahogy úgy képzeltem, hogy az elején majd húzzák a szájukat, de végül lenyelik a tényt, hogy puncim van fütyi helyett, és ugyanazokkal az akadályokkal kell majd szembenéznem, mint a fiú társaimnak. Különös, mert az élet eddigi területein nem jelentett gondot a nemem. Sehol. Viszont most… talán meghiúsítja az álmomat.
Kezet mosok, még megtörlöm az alsó szemhéjamat – a szempillaspirál ott valahogy mindig elmaszatolódik egy kicsit – majd kilépek a zajos klubba, és már épp indulnék vissza Pascalhoz, amikor az üvöltő zenén és nevetgélésen át meghallok egy sikolyt.
Szemből jön. Egy nyitott ajtón át szűrődik ki, ami az imént még be volt zárva. Talán valaki bajban van? Mégsem olyan biztonságos ez a klub a lányoknak, mint hittem? Ha kell, én biztosan segíteni fogok neki, és leszarom, mekkora állat a pasas, aki épp erőszakoskodik vele!
Berontok a helyiségben, épp csak konstatálom, hogy ez a raktár, teli megpakolt polcokkal, raklapokkal, amiken italos rekeszek, zsugorfóliába csomagolt üdítők, és kartondobozban sorakozó csipszes zacskók pihennek. Óvatosan, de gyors léptekkel haladok, keresem a sikoly forrását, megkerülök egy polcot, amin használaton kívüli dekorációk állnak, és meglátom… Dariust?
Megmerevedek. Megszédülök. Asszem, berúgtam.
Egy asztal felett áll, azon pedig egy lány fekszik, a lába az égnek mered, a vörös magassarkú csillog a neonlámpák fényében, a sűrű, egyenes, fekete haja szétterül az asztallapon. Ez még csak nem is az a csaj, akivel az este elején smárolt! Reng a teste Darius lökéseitől. Neki az inge kibomolva lengedezik, a nadrágja eltűnt, talán a bokája körül van, igen, úgy képzelem, a bokája körül van, de nem látszik, mert a súlyos íróasztal eltakarja, Darius velem szemben áll, de nem engem figyel, a lányra koncentrál, akit épp… megdug! A szemem láttára, hevesen, de olyan kecses mozgással, mintha megsimogatná belülről. Minden döfése kimért, határozott, de lágy, akár a hullámzó óceán, és engem elönt az izgalom a látványra.
Egy pillanatra kicsúszik a lányból, a szemem elé tárul a vaskos erekciója, megcsillan rajta a lány nedvessége, lüktet, erek duzzadnak rajta, csodásan definiált, formás fasz leng a levegőben, aztán Darius azonnal újra felökleli vele a partnerét.
Azt a kurva!
Kimelegszem. A kezemet a szám elé kapom. Egyet hátralépek, de legszívesebben kettőt lépnék előre, kurva kínos az egész, kurva kínos látni, ahogy Darius nyakában lengedezik a csálé nyakkendő, a tökéletesen kimunkált testének minden vaskos izma azon dolgozik, hogy ezt a lányt megbassza, ő meg kinyújtja a nyelvét, így kér csókot, és Darius azonnal kielégíti az igényt, megnyalja, először csak a nyelvük hegye találkozik, majd végigkóstolják egymást, és végül összetapad a szájuk, felfalják egymás arcát, amitől Darius még vadabb lesz, erősebbeket lök, a lány egyik cipője elrepül, sikolt, és ráébredek, hogy már legalább fél perce bámulom őket. Miért? Bassza meg, ez nem normális dolog! Nem helyes! Kukkolok. A francba!
Ekkor Darius felemeli a fejét, és észrevesz.
Leforráz a szégyen, hátrálok. Most meg fog haragudni, üvölteni fog, hogy takarodjak innen, mindenki előtt pellengérre állít majd, és…
Elvigyorodik. A szemembe néz, vigyorog, és tovább keféli a partnerét.
Én pedig…
Én…
Azt kívánom, bár én feküdnék alatta! Bassza meg!
Szégyentelenül bámul, megnyalja az ajkát, én teljesen összezavarodom, nem értem, mi van velem, de a teste mozgása, az izmok, az ívek, az a vad csillogás a szemében…
– Ne lassíts! Közel vagyok! – visítja a lány, mire Darius végre az ő szemébe néz, nagyobb fokozatra kapcsol, a lány nyüszít, én már egész testemben remegek, és fejbe kólint a felismerés, mi történt az imént. Kukkoltam, és Dariusnak tetszett.
Ezt soha nem mosom le magamról.
Sarkon fordulok, rohanni kezdek kifelé, vissza Pascalhoz.
– Haza kell mennünk! – nyögöm. Lángol az arcbőröm, de érzem, hogy a bugyim nedves. Nem, ez nem lehet igaz! Ez nagyon nem okés!
– Baj van?
– Berúgtam – lihegek. – Késő van. Holnap korán kelünk, megyünk Fiókára! Muszáj – alig kapok levegőt – aludnom! Most!
– Jamie, minden oké?
– Persze, csak menjünk már!
Padlóra szegezett tekintettel sietek ki a Tropicóból, nem akarom megkockáztatni, hogy Darius észrevegyen. A szemem előtt vibrál az emléke. A haja tincsekben tapad az izzadt homlokára, a nyakkendő lifeg a széttárt ing két széle között. A kockás has, pattanásig feszült mellizmok, vaskos karok, amiken egyfolytában szét akar repedni az inge, az alhasán pedig elindul az a bizonyos szőrcsík, le egészen a farkáig. Láttam. Egy pillanatra kirántotta, megcsillant rajta annak a másik lánynak a nedve, aztán Darius nemes egyszerűséggel újra felnyársalta vele, és folytatta tovább az aktust.
Nagy volt.
Nem tudok semmi másra gondolni, és ez kikészít. Miért akarok beállni a sorba? Mire jó ez? Hiszen a saját szememmel láttam, milyen. Egyik percben a pultos simogatja, aztán egy lánnyal csókolózik, majd egy harmadikat basz meg a raktárban. És mégis cserélnék azzal az utolsóval. Ez rémes! Idióta vagyok. Nem lenne szabad ezen agyalnom.
Hosszan forgolódom az ágyban, mielőtt el tudnék aludni. Holnap nagy napom lesz. Holnap komoly, felnőtt emberként kell viselkednem. Meg kell győznöm Kornelius Kondort, hogy vegyen be a klánba.
Hideg fuvallat fut át a szobán. Szokatlanul hűvös a nyári éjjelhez képest. Be kellene zárnom az ablakot, de már olyan jól befészkeltem magamat. Egyáltalán tényleg nyitva maradt? Nekem úgy rémlik, bezártam.
Az oldalamra fordulok, kinyitom a szememet és belehunyorgok a sötétbe.
Valaki áll az ablak előtt. A sziluettjére rávetül a holdfény, mi több, nem is rávetül! Áthatol rajta. Egy nő! Egy nő áll az ablakomban.
Mi.
A.
Picsa?
Nyelek. Pislogok. Álmodom! Nincs itt senki, ez egy álom!
De a nő csak áll, a haja meglibben a szélben, engem bámul, sejtelmes, áttetsző, olyan igazi tankönyvi kísértetnek néz ki. Kissé oldalra dönti a fejét, méreget.
Ezt álmodom! Ilyen nincs!
Meredten figyelem, újra pislogok, nagyon gyanúsan hosszú és valósághű az álom. A pulzusom gyorsul, a félelem jegesen önti el az ereimet. Istenem, ez egy kibaszott kísértet!
Ki akarok ugrani az ágyból, menekülni, de nem tudok megmozdulni, már nyelni sem, a nő pedig csak áll, bámul, én béklyók közt érzem magam, aztán olyan hirtelen szabadulok fel, mintha valami természetfeletti erő vágna ki az ágyból.
Felülök.
A nő sehol.
Az ablak zárva.
Álom volt. Alvásparalízis, vagy mi…
Megdörzsölöm a szememet. Didergek. Nem volt valód. Nem lehetett az!
De akkor miért van ilyen kibaszott hideg?