Átkarolom Jamie vállát, megadóan tűri, hogy terelgessem. Vultúron vagyunk, beléptünk a Kondor-birtokra, épp a makulátlan kerten át tartunk a terasz felé. Kornelius már itt vár minket. Tudja, mi történt, de fogalmam sincs, mit gondol a történtekről. Nem tudom, mi vár ezek után Jamie-re, de mindent el fogok követni, hogy megvédjem a következményektől.

Az a videó… befészkelte magát a koponyámba, valósággal nyomja az agyamat. Mintha azóta, hogy láttam, valami sűrű, fekete köd ülte volna meg a világot.

Szex van rajta, de mégis… annyira bizarrnak tűnik az egész. Betegnek. Torznak. Pedig csak szex. Előre szóltak, ki van a videón, amikor a kezembe adták, jóval azelőtt, hogy a felvételen Jamie megfordult volna, és ettől inkább tűnt valami pszichohorror egyik jelenetének, mint dugásnak.

El sem tudom képzelni, mit érez most Jamie.

Menet közben a füvet bámulja, mintha el akarná odázni a pillanatot, mikor újabb férfiak szemébe kell néznie. Ugrani akart? Azt hiszem, igen. Ha elkésem, talán megteszi. Azt nem bírtam volna ki ép ésszel. Örökre nyomta volna  vállamat a felelősség.

A terasz már közel van, Kornelius ül az asztalfőn, mellette Rio és Stefan. A párásító ontja rájuk a hűs, fehér fátylát, ők pedig egyből észrevesznek minket, amint rálépünk a teraszra vezető murvára.

Kornelius arca szokás szerint nem sokat árul el. Érdeklődve figyeli Jamie-t, aki képtelen abbahagyni a hüppögést és sírást.

– Sokan vagyunk, nem? – kérdem, amint fellépünk a teraszra.

Kornelius Stefanra és Rióra pillant.

– Menjetek! Szóljatok, ha van valami hír.

Ők a terasz másik végébe húzódnak, tisztes távolságra tőlünk, Jamie-t pedig az asztalhoz ültetem. Csend száll alá. Vajon ez Kornelius kitörni készülő indulatának előszele?

– Nem engedte meg, hogy Arlo megcsinálja a felvételt – szólok.

– Gondoltam – feleli Kornelius. – Felteszem, azt sem kérte, hogy továbbküldje. Ugye, Jamie?

Ő csak bólogatni képes. Ismét átkarolom a vállát. Vigyázni fogok rá.

– Már keressük. Előszedjük a szarházit – mondja Kornelius.

Jamie megint csak bólogat. Az egész testét rázza a hüppögés.

– A Betracom internet-szolgáltatást szüneteltettem, amíg a dolog nyugvópontra jut. Minden klántag arra fizet elő. Egyelőre neten keresztül senki nem tudja továbbküldeni.

Jamie felkapja a fejét. Úgy tűnik, eddig eszébe sem jutott, hogy Kornelius le tudja kapcsolni a netet. Legalábbis a saját cégéét.

– Az viszont gond, hogy Arlo egy kapitány fia. Ez szül majd némi ellenérzést, amikor szankcionálom a tettét – folytatja Kornelius.

– Megszegtem a parancsodat – motyogja Jamie.

– Meg – hagyja helyben Kornelius. – Valóban megszegted.

– Hazudtam neked.

– Igen, hazudtál. Méghozzá elég átlátszóan. – Kornelius hangjában nyoma sincs haragnak. Tényeket közöl.

– De amit Arlo csinált, az egy másik szint – teszem hozzá indulatosan.

Neels alaposan megnéz magának, mintha valami bűvészmutatványt adnék elő épp, ő pedig meg akarná fejteni a titkát. Igyekszik kihámozni az én hozzáállásomat. Ugyanis az övé valószínűleg a totális érdektelenség.

– Arlo elárulta az egyik társát. Szándékosan akart Jamie-nek ártani – folytatom.

– Így van – feleli végül a vezér, majd szórakozottan hátradől. – Nem fér a fejembe, miért akarnak ennyire tönkretenni téged. Mi hasznuk van belőle? Vagy miféle öröm?– morfondírozik. – Vajon eddig is minden újoncnemzedékünk ilyen volt?

– Amennyire én láttam, egy-két hangadó hergeli a többieket, és nem mindenki vevő a dologra – felelem, csak hogy fair legyek.

– Azok viszont elég jó munkát végeznek. – Kornelius az asztalon dobol, és Jamie-t figyeli, aki most megint leszegi a fejét, a könnyei az ölébe hullanak.

– Mi a terved? – kérdem hirtelen, de jelentőségteljesen.

Kornelius szeme összeszűkül.

– Szembemegy a klán szellemiségével, amit tett. Nálunk nem szokás egymás ellen ilyen becstelenségeket elkövetni. Azt meghagyjuk az ellenségeinknek.

– És mi a terved? – ismétlem türelmetlenül, mire Kornelius küld felém egy lesújtó pillantást.

– Előbb meghallgatjuk Arlót is. Két oldala van az éremnek.

Basszus. Erős a gyanúm, hogy Arlo tagadni fog.

– De, mint mondtam, ez nem marad büntetlenül – folytatja Kornelius.

– És Jamie-vel mi lesz? – kérdem óvatosan. Ő megrezzen a karom alatt. Talán nem áll készen, hogy hallja.

– Nem maradhat Fiókán. És nem csak azért, mert szabályt szegett. Tartok tőle, hogy még felügyelettel sincs ott biztonságban.

– És akkor? – beharapom az alsó ajkamat. Neels, nyögd már ki! Kirúgod? Vagy mi a terved?

– Úgy gondoltam, Vultúron folytatja a tanulást, köztünk. Mint annak idején te.

– Akkor… a nem hivatalos út még megmaradt neki, ha jól értem.

Jamie összehúzza magát. Talán egyáltalán nem akar maradni.

– Igen, az meg. Mindannyian úgy emlékszünk, hogy azt mondtam, csak a seregből rúgom ki, aki megszegi a szabályt. A klánból nem – teszi hozzá Neels, és a terasz másik vége felé biccent, ahol hallótávolságon kívül ül Rio és Stefan, és épp mindketten telefonálnak.

– É-én… vi… szont… – kezdi Jamie elcsukló hangon. Alig bír beszélni a zokogástól. – Én… Nem akarok maradni! – kiáltja el magát.

Megsimítom a vállát, közel hajolok hozzá, és a fülébe suttogok:

– Ezt nem kell most eldöntened. Hagyj magadnak egy kis időt.

– Én a helyedben nem lépnék ki a klánból – szól fennhangon Kornelius. – Az volt Arlo célja. Ne add meg neki ezt az örömet.

– Mindenki látta… – hüppögi Jamie.

– Én pedig megtiltom nekik, hogy úgy tegyenek, mint akik látták. Már mindenki tudja, hogy az a videó tabu. Nemcsak, hogy terjeszteni nem szabad, hanem megnézni vagy akár birtokolni sem. És ezt ellenőrizni fogjuk. Végre egy remek alkalom, hogy tömegesen teszteljük a kémszoftverünket! – csapja össze a kezét lelkesen Kornelius. Cseppet sem érzi át Jamie helyzetét. Kissé meglep, hogy győzködni sem kellett, azt hittem, legalább egy kicsit dühös lesz Jamie-re, de úgy tűnik, nem érte váratlanul a helyzet. Vajon miért nem? Létezik, hogy sejtette, ez következik? Talán meg is tudta volna akadályozni, ha akarja?

Jamie végre abbahagyja a sírást, egy darabig az ölébe bámul.

– Akkor is emlékezni fognak rá – motyogja. – Azt nem tudja nekik megparancsolni, uram, hogy elfelejtsék.

– Akkor majd neked kell tenned valamit, ami elfelejteti velük – szorítom meg a vállát.

Ő csak bámul az ölébe, ismét hatalmas könnycseppek gördülnek le az arcán.

– Most egyelőre pihend ki a sokkot – teszem hozzá gyorsan. – Ha szeretnéd, összeszedem a cuccaidat Fiókán, és áthozom a birtokra. Többet nem kell visszamenned.

– Jó ötlet – dől előre Kornelius. – Jamie kaphat már ma egy szobát. Van szabad?

Összeszorítom a fogamat.

– Van. Most pont egy van.

– Jó! – Kornelius felpattan. Úgy tűnik, különösen feldobta, hogy tesztelheti a kémprogramját. – Arlót én elintézem, Darius, te gondoskodsz Jamie-ről. Ma beköltözik a birtokra.

Bólogatok. Azt hiszem, nincs túl sok választásunk. Remélhetőleg Jamie nem veszi zokon, hogy az egyetlen üres szoba az enyémmel szemben van.

Neels besiet a nappaliba, telefonálni kezd. Jamie-t nyugalomra intem, és utánamegyek. Nem hagy nyugodni Kornelius hűvössége. Nagyon könnyen elengedte Jamie büntetését. Egy szót sem ejtett róla. Ez valami csapda? Mi a célja vele?

Mikor Kornelius észreveszi, hogy a sarkában vagyok bontja a vonalat. Bárkit is hívott, az nem vette fel.

– Mit akarsz? – fordul felém.

– Csak tudni akarom, miért…

– Miért nem szankcionálom Jamie-t? Nos… – Elmosolyodik. Gonoszul, számítóan. – Mondhatnánk, hogy eleget kapott, de az igazság az, hogy nem szeretem, ha keresztül húzzák a terveimet. Jamie-ben rengeteg melóm van. Most már tudni akarom, meddig tudom őt eljuttatni, és eszem ágában sincs ezt a projektet két kamasz részeg faszságai miatt félbehagyni.

– És te ezt megteheted – nyugtázom kissé higgadtabban. Ez logikus, és jellemző Neelsre. Valószínűleg nincsen hátsó szándéka.

– Pontosan. Ő az én kis kísérleti nyulam. És semmi kedvem pont akkor agyoncsapni, amikor már eredményeket értem el vele. Remélem, kielégítő volt a válaszom.

– A legteljesebb mértékben – biccentek.

– Viszont szeretném leszögezni, hogy a szabály, hogy nem pasizhat, még mindig él. Különösen veled, Darius. Az utolsó dolog, amire vágyom, hogy tovább szegd a kedvét. Mégiscsak egy lány… tudod, azok olyan érzelgősek. Ha egy ujjal is hozzáérsz, elbúcsúzhatsz a klánbéli karrieredtől.

Nagyot nyelek. Eddig azt hittem, Jamie járna pórul, ha kavarnánk. De nagyon úgy néz ki, hogy ez pont fordítva van.

– Akkor ne is menjek a közelébe, ha jól sejtem.

– Ó, dehogynem! Továbbra is te fogod pesztrálni. Nálad jobbat el sem tudok képzelni, hisz a te utadon fog járni. Szépen megtanítod arra, hogyan szedje fel tőlünk a tudást, megosztod vele a tapasztalataidat, eligazgatod a birtokon való életben. Te leszel a kis gardedámja – veregeti meg Kornelius a vállamat. – De a faszodat tartsd a gatyádban! Jó szórakozást! – vigyorog rám, azzal faképnél hagy. 

Baszd meg Neels!

Pontosan tudja, mit csinál. Ennek a rohadt szadistának ez egy külön kis szórakozás lesz: nézi majd, ahogy Jamie közelsége miatt kínlódom.

– Mire jó ez neked? – fordulok utána.

– Nem vagy valami jó az önmérsékletben, Darius. Ideje, hogy megtanuld kontrollálni az impulzusaidat – veti oda a válla felett Neels, azzal becsapja a nappali ajtaját és magamra hagy, főni a levemben.

Fújtatok.

Először cserben hagyta Jamie-t és engem ebben a szarban, most meg még engem akar megleckéztetni, mert… mert éreztem valamit egy olyan lány iránt, mint Jamie? Mi a faszt képzel ez a világról? Talán felelősnek tart a történtekért, és így akar valami módon engem is megleckéztetni? Vagy csak a saját alkalmatlansága okozta frusztrációt vezeti le rajtam? Nem. Mindkettő kizárt, Kornelius egyenes és nem szokott őrlődni. Az egyetlen lehetséges válasz, hogy élvezi, ha kavarhatja a szart. Nem fogom neki megadni az örömöt, amire vágyik. Képes vagyok távolságot tartani Jamie-től!