36. Darius

– Levertnek tűnsz – jegyzem meg, mikor Jamie edzőcuccba öltözve, egy sporttáskával az oldalán lép ki a szobájából.

Jamie úgy kapja fel a fejét a szavaimra, mintha álomból ébredne, majd a távolba réved.

– Kornelius mondott neked valamit? – kérdem óvatosan. Kornelius nem pusztán szigorú, érzéketlen is. Nem direkt csinálja. Ő ilyen.

– Nem. Semmit – vágja rá.

– Miről beszéltetek?

– Magánügy!

– Nem biztos, hogy úgy értette, ahogy gondolod. Néha… Szóval ő máshogy gondolkodik egy kicsit, mint a többség.

– Nem mondott nekem semmit, oké? – rivall rám Jamie.

– Oké – emelem fel védekezőn a kezemet. – De ha mégis, akkor nekem elmondhatod!

– Nem fogom – mormogja. Tehát nagyon is mondott neki valamit Neels. Valami bunkóságot.

Némán baktatuk egymás mellett, várom, hátha Jamie mégis ki akarja önteni a szívét, de ő konokul hallgat.

– Tudod, mit? Felejtsd el. Nem ez határoz meg téged, és rengeteg időd van, hogy bizonyítsd, igenis közénk való vagy. Klántag leszel. Biztos vagyok benne.

– Egy szóval sem hangzott el, hogy nem leszek.

Zavarba jövök. Akkor miről volt szó?

– Nem is. Hisz az leszel! – Már az edzőterem ajtajában állunk, és fogalmam sincs, hogyan nyugtassam meg. Szeretném, ha ez az edzés jól alakulna neki.

– Jézusom, Darius! – fakad ki Jamie. – Nem tudnál csak egy percre leállni? Nem kell állandóan a nyakamba lihegned! – Azzal beront a terembe, ahol már ott áll Rio és Yago. Vetnek ránk egy sanda pillantást, de utána folytatják a beszélgetést. Jamie egyenesen odamasírozik hozzájuk, mintha a világ legtermészetesebb dolga lenne, hogy csatlakozik a beszélgetéshez. Mintha mindig is így lett volna. Megdöbbent. Megijeszt és megnyugtat egyszerre. Végül is ez a legjobb, amit tehet. Csatlakozik. Próbál közénk tartozni. Joga van hozzá, mert megkapta a jogot.

Viszont nem értem, mi történt az imént. Sok vagyok? Túlzásba viszem a törődést? Segíteni akarok neki, de talán túl gyorsan akartam túl közel kerülni. Még nem áll erre készen.

Mi a bizonyság, hogy valaha fog?

Nem, most nem töprenghetek ezen. Nekem is koncentrálnom kell. Dolgom van, bizonyítanom kell nekem is. Minden nap.

Megrázom magam, odalépek hármójukhoz, de nem Jamie mellé állok, hanem Rio és Yago közé, és igyekszem nem Jamie-re pillantani.

– Nem tudom, mennyire van értelme ennek. Egy huszadik ütős-rúgós cucc. Nem hiszem, hogy sok újat tud mutatni.

– Miket tanultatok már? – kérdi óvatosan Jamie.

– Négyféle harcművészetet haladó szinten, de én magam részéről katonai közelharcot is tanultam, szóval kétlem, hogy a krav maga meg tud lepni. – Rio felveszi a gúnyos énjét. Pillanatnyilag rühellem érte.

Jamie vonásai megkeményednek. Megfagyott? Most erre válaszolnia kell. Méghozzá frappánsan. Rio Neels egyik legközelebbi barátja és leghűségesebb embere. Ami itt most elhangzik, az vissza fog jutni a vezérhez, és befolyásolni fogja Jamie megítélését.

– Akkor hasznos, ha az ellenfeled erősebb, vagy fegyvere van – feleli végül halkan.

– Előveszem a saját fegyveremet – rázza le Rio. – Akkor ez lényegében lányoknak való?

Legszívesebben behúznék neki egyet.

– Mondjuk úgy, hogy akkor is működik, ha nem két férfi esik egymásnak fair játékban. Néha ilyen is előfordul a való életben – feleli könnyed gúnnyal Jamie.

– Tanultad már? – érdeklődik Yago.

– Igen – zárja rövidre Jamie, kissé kipirulva. Érzi a bizonyítás kényszerének súlyát a vállán.

– És bevált valaha? – Rio kóstolgatja.

– Kinyomtam egy pasas szemét, aki utánam jött a metróaluljáróban, aztán le akart rángatni egy lezárt lépcsősoron.

Elkerekedik a szemem. Ezt valahogy nem néztem ki eddig belőle, de úgy tűnik, Rio sem, ugyanis az ő szeme összeszűkül.

– Fasza. Milyen érzés volt? Mármint a szemkinyomás.

Teszteli. Pontosan tudja, milyen érzés egy szemet kinyomni, szóval ha Jamie most füllentett, az ki fog derülni.

– Gusztustalan.

– Bővebben?

– Mint kiszúrni egy labdát, ami zselével van töltve. Pukkant egyet. Aztán meleg lé folyt le a kezemen, ő meg üvöltött, mint egy disznó, akit ölnek.

– És aztán? – firtatja Rio, de látom az arcán, hogy már jóval nagyobb hitelt ad Jamie szavainak.

– Elfutottam – vallja be kissé pironkodva Jamie.

– Hány éves voltál? – kérdi Yago.

– Tizennégy.

– És hány kiló? És a faszi hány kiló volt?

– Mi van? – hüledezik Jamie. – Mit tudom én!

– És hogy szabadultál ki egyáltalán a szorításából? Megragadott, nem?

– A nyakamat kapta el. Felkarral. A jobbal – magyarázza Jamie hatalmasra tágult pupillákkal. Szemmel láthatóan felzaklatja az emlék, de ez csak hitelesebbé teszi Rio szemében, ami most jó pont. – Benyúltam a karja alá, leszegtem az állam, aztán kitértem balra, és… itt kellett volna elfutnom.

– Igen – helyesel Rio kissé meglepetten. – Minek nyomtad ki egyáltalán a szemét?

– Nem tudom. – Jamie a semmibe réved. – Azt hiszem, azért, mert ki akartam.

Yago és Rio sokatmondóan néznek össze.

– Nem rossz. Most már érdekel ez a krav maga – mondja ki az ítéletet Rio. Elvigyorodom, de gyorsan uralkodom a mimikámon. Jamie nem kér a tutujgatásomból.

Mintegy végszóra csapódik ki a terem ajtaja. Neels megérkezett. Egy magas, tarkopasz, tagbaszakadt pasas lépdel mellette, valószínűleg az új edzőnk. Nincs ugyan akkora, mint Kornelius, de azért szép nagydarab. Nem a legjobb bizonyság arról, hogy a krav maga nem az erőről szól.

– Ezekre szükségetek lesz! – rikkantja el magát Neels, és herevédőket vág hozzánk.

– Hát ez kurva jó – mormogja Yago. – Már hiányzott.

– Neked nem hoztam, Jamie, remélem, nem veszed zokon – kurjant Neels. Elemében van, de Jamie csak egy lesújtó pillantással nyugtázza a pocsék viccet.

– Az úr Noam Levi, profi edző, leszerelt hivatásos katona – harsogja Neels. – Egyenesen Izraelből érkezett, hogy ma szétrúgja a tökeiteket.

Jamie megköszörüli a torkát.

– Vagy amit sikerül – teszi hozzá Neels undok vigyorral. – Remélem, hoztatok fogvédőt. És mellvédőt, akinek szükséges.

– Hoztam – dünnyögi Jamie, de nem Korneliust figyeli, hanem Noammal néz farkasszemet. A pasas szemmel láthatóan nem érti, mit keres itt.

– A lány? – kérdi angolul. Egyből felmegy a pulzusom. Basszus, azzal nem számoltam, hogy külföldi lesz az edző. Ennyit még megértek, de bonyolultabb magyarázatokat már nem fogok. Ez kibaszottul kínos…

Kornelius válaszol neki, de olyan választékosan, ami már meghaladja a képességeimet.

Noam megint Jamire néz, motyog valamit a vezérnek, mire Jamie rögtön hozzáfűzi a saját mondanivalóját a dologhoz. Noam szeme elkerekedik, majd felnevet.

– Miről van szó? – súgom Yagónak.

– Jamie kiosztotta a kopaszt. A faszi „váratlannak” nevezte Jamie jelenlétét, ő meg azt mondta, hogy úgy tudta, ez a krav maga lényege.

Jobban szórakoztatna a dolog, ha nem küzdenék a szégyennel, hogy egyedül én nem beszélek itt normálisan angolul. Rengeteget tanultam, mióta Vultúron vagyok, de a lemaradásom bizonyos témákban behozhatatlannak tűnik.

– Lássunk hozzá! – szól erős akcentussal az edző, én pedig fellélegzem. Ezek szerint beszél némi zéikait. – A lány kezdek velem. Kicsi. Megmutatok pár fogást, ami jó nagy ellenfélnek ellen.

Jamie sóhajt, a szemét forgatja és közelebb lép, fel a matracra, amin az edző alapállásba helyezkedett.

– Először mutatok, mi a támadás. Utána mutatok, hogyan véded ki. Felkészült?

– És maga? – mormogja Jamie.

– Én mindig. Fordul meg. Háttal áll. Most gyanútlan.

– Az. Gyanútlan. – Jamie kelletlenül engedelmeskedik, látszólag nem hatja meg, hogy mindenki feszülten várja, mi következik most. Egyik lábamról a másikra állok, nagyon nem szeretném látni, hogy valaki bántja őt, pont most, a tegnap után, egy kibaszottul nem fair helyzetben. Ez a faszi hatalmas. Jamie meg… még nincs felkészülve.

Az edző egy pillanatig csak áll, a teremben a levegő megfeszül, elnehezedik, mint a vihar előtti csend.

Hirtelen ront neki Jamie-nek, a felkarjával a torkát ragadja meg, bennem azonnal tudatosul, hogy a faszi balkezes, de Jamie-t sem hozza zavarba, rutinosan nyúl az álla alá, leszegi, védi a torkát, villámgyorsan fordul ki jobbra a szorításból. Akárcsak kölyökkorában a metróaluljáróban. Előrelendül, hogy elmeneküljön, de aztán meggondolja magát, megfordul és egy lendületes rúgással találja hason az edzőt, aki azonnal elveszti az egyensúlyát, és a matracra zuhan. Hangosan puffan, némi por száll fel a beszökő napsugarak fényében, és izgatott táncba kezd a merev, döbbent test körül.

Kiütötte. Jamie kiütötte azt a hústornyot.

– Elfelejtettem említeni – köszörüli meg a torkát Kornelius –, a lány már nem kezdő.

A gonosz kis mosoly a szája szélén elárulja, hogy kurvára nem felejtette el megemlíteni, pontosan így tervezte, ugyanis imádja a balhékat és verekedéseket nézni, de pillanatnyilag kibaszott hálás vagyok neki a szituációért, amit előidézett. Soványka, de vigasz. Persze a sok szarságát nem teszi jóvá.

– Látom – tápászkodik fel az edző. – Látom, ez nem kezdő.

Gyorsan letörli a pofájáról a sokk jeleit és némi izzadságot, majd elismerően biccent Jamie felé.

– Figyelt mindenki? – kérdi zavartan.

– Biztos lehet benne, hogy mindenki figyelt – veti oda Jamie, majd körbenéz, és némiképp ellágyul a tekintete, ahogy ráeszmél, milyen elismeréssel bámulják a többiek. A szívem majd kiugrik a helyéről. Megcsináltad, kis mazsola! Ez a tökéletes újrakezdés!