Kilépve a mosdóból Dariust pillantom meg a padon egy nővel. Rossz érzés fog el. Ez a lány… azt hiszem, Kornelius barátnője, és annyira közel ül Dariushoz! Nagyon közel.

Miért?

Darius sosem merné megkockáztatni, hogy hírbe hozzák a vezér barátnőjével, ugye? És egyébként is ma egész nap velem foglalkozott, nekem kedveskedett, mindent megtett, hogy jól érezzem magam vele. Most mégis mit keres vele ez a nő?

Közeledem feléjük, és amint Rebecca észrevesz, megsimítja Darius vállát, majd felpattan, küld felém egy furcsa, kellemetlen mosolyt és eltűnik a tömegben.

Valósággal odarohanok Dariushoz.

– Ez… Kornelius barátnője volt?

– Aha. – Darius nemes egyszerűséggel lehúz maga mellé a padra, és egy szigorú pillantással jelzi, hogy beszéljek halkabban.

– Mit akart tőled?

– Csak váltottunk pár szót.

Miről?! Nem kérdezem meg. Darius nem a pasim, de feszít a dolog.

– Nem akart zavarni minket, ezért nem jött oda, amikor itt voltál. Téged amúgy sem ismer.

– De téged úgy látom, igen!

Darius szemöldöke szigorú ráncba szalad.

– Jamie, remélem, nem gondolsz rólunk semmi téveset. Rebeccát ismerem, hisz egy társaságba járunk. Ugye nem akarsz gondot okozni neki vagy nekem?

– Dehogy! – Az arcom felizzik. Hogy a dühtől vagy a szégyentől, azt nehéz megmondani. – Hagyjuk a témát.

– Szerintem is. Csak váltottunk pár szót. Ennyi az egész.

– Hogyhogy nem Korneliusszal jött?

– Neels nem szereti az ilyen helyeket.

– A barátnője kedvéért sem jönne el?

Darius a szája szélét húzogatja.

– Tudod, az ő kapcsolatuk egy kicsit más, mint a legtöbb párkapcsolat. Rebecca… nos, mondjuk úgy, hogy fizetést kap az időért, amiben készenlétben áll.

Elkerekedik a szemem.

– Ez borzalmas! – hüledezek.

– Az. Ha engem kérdezel, rettenetesen megalázó. Kornelius a legtöbb barátnőjét közönséges kurváként kezelte eddig.

Megüti a fülemet Darius ítélkező hangneme. Eddig mindig szeretettel beszélt a „fiúkról”, de talán nem feltétlenül Korneliust értette alatta. Elképzelhető, hogy őt nem kedveli kifejezetten.

– Szarul bánik a nőkkel – teszi hozzá végül.

– Velem nem. Kedves volt, amikor… – kezdem, de Darius indulatosan a szavamba vág.

– Na ne mondd, Jamie! Veled bánt eddig a legrosszabbul mindenki közül! Engedte, hogy bántsanak téged, teljesen elszigetelt a többiektől, szinte semmit nem tett azért, hogy tiszteljenek téged vagy legalább csak biztonságban legyél közöttük. Pedig neki meglett volna a hatalma! Kornelius elbaszta. Cserben hagyott téged. És engem is. Minden felelősséget az én nyakamba varrt, én pedig nem tudtam egyedül boldogulni vele.

– De leállította a videó terjedését! Előtte meg felhívott, hogy minden rendben van-e velem! Ha akkor bevallom neki az igazat, akkor elejét vette volna az egésznek.

Darius lemondóan csóválja a fejét.

– Felhívott, mi? Ez szép tőle. Tudod, ha igazán segíteni akart volna, pontosan ki tudja deríteni, hol vagy, mit csinálsz épp és kivel. Azelőtt lelőhette volna Arlo telefonját, hogy továbbküldi a videót.

– Lehet, de szerintem ez túlzás. Kornelius nem járhat folyton a sarkamban.

– Tőlem elvárta volna. És amikor nem bírtam tovább, senkit nem jelölt ki helyettem. A legkritikusabb kibaszott estén hagyott egyedül, Jamie. És te azt hiszed, törődött veled, mert egyszer felhívott. Hát szerintem kurvára nem törődött veled!

– Mert ezt kértem, Darius! Hogy hagyjanak egyedül boldogulni.

– Mert kölyök vagy. Nem tudod, hol vannak a határaid! De ennek mostantól vége, végre jó helyen vagy, sokkal könnyebb lesz megvédeni téged.

Teljes erővel harapom be az alsó ajkamat, még a vérem is kiserken. Mi a fasz? Miért tartunk megint itt? És én miért vagyok ennyire dühös emiatt újra? El kéne engednem ezt az egészet. Dariusnak igaza van, de annyira nehéz lenyelni a keserű pirulát!

És nem. Én nem gondolom, hogy a vezér ne tett volna eleget. Igenis az én hibám, hogy elhallgattam előle, mi történt velem. Segített volna, ha időben szólok.

Azonban Darius előtt hallgatok erről. Nem akarok veszekedést, jól akarom magam érezni vele. Azt hiszem, neki is ki kell még hevernie a reggeli sokkot. Utána másképp látja majd Korneliust.