Egyszer összeraktam egy infógrafikát, ami elméletileg Kornelius házi feladata, és akkortájt készítette, amikor a nagyapja kivette őt a gimnáziumból. A tanára nem volt elragadtatva Kornelius őszinteségétől, és egy másik posztban majd azt is kifejtem, hogy miért. 

Ha van kedved, böngészd át, majd lejjebb nézd meg hozzá a magyarázatot.

Dél-Zéika szigetei az Atlanti-óceán keleti részén, Spanyolországgal és Észak-Afrikával egy vonalban találhatók. Éghajlata mediterrán; dél felé haladva egyre forróbb és szárazabb.

Az ország egyes területei sokáig európai gyarmatok voltak, azonban a gyarmatosítók folyamatosan konfliktusba kerültek az őslakosokkal (akik egyébként genetikailag szintén európai gyökerekkel rendelkeznek).

A legvadabb ellenállásba a Kondor-törzs részéről ütköztek, akik Betrán, Vultúron és a környező kisebb szigeteken éltek. A környék vulkanikus aktivitása azonban rengeteg arany, réz és platina kialakulásához vezetett, amit a gyarmatosítók mindenképpen ki akartak termelni.

Hogy a költségeket csökkentsék, munkaerő gyanánt rabokat hoztak Európából, akiket a Betra közelében létesített börtönszigeten tartottak fogva, és Betrán, valamint Vultúron dolgoztattak. Először az infrastruktúrát építették ki: kikötőt, vasutat, lakó- és ipari épületeket hoztak létre, majd elkezdték kiásni a mélyművelésű bányákat. Azonban, mielőtt az ércek kitermelése elkezdődhetett volna, börtönlázadás tört ki, amely az őrök lemészárlásában és a börtön felgyújtásában végződött. A börtön nem semmisült meg teljesen, de használhatatlanná vált.

A rabok kiszabadultak, és egy részük északra menekült az őslakosok elől. Mások szövetségre léptek velük, ugyanis a Kondor-törzs érdeklődését felkeltette a modern technológia. A kiszabadult rabok megtanították őket a lőfegyverek használatára, így már egyenlő esélyekkel tudták felvenni a harcot a területeiket elbitorló gyarmatosítókkal szemben. Végül az európai befektetők pénze elfogyott, a bányászatot nem tudták olcsó munkaerő hiányában folytatni, a Kondor-törzs hírhedt agresszivitása pedig jelentősen megemelte az új (immár nem rab) munkások bérigényét.

Azok a rabok, akik a Kondor-szigeteken maradtak, végül elvegyültek a Kondor-törzzsel, megismertették velük a piacgazdaság és a modern technológia működését. Megalapították a Kondor-klánt, majd a Kondor Bányász Társaságot, és maguk folytatták az ércek kitermelését.

Több család óriási vagyonra tett szert, ezek közül a leggazdagabb a Kondor vezetéknevet viselte. Amikor a bányák sorra kimerültek, a Kondor család felismerte, hogy Dél-Zéika ideális állomás a dél-amerikai kokain európai csempészéséhez, így nagyüzemi finomításba és csomagolásba kezdett.

A bányászatból és kábítószer-kereskedelemből épült Kondor-birodalom tovább terjeszkedett, számos más iparágba is beszállt, és végül megalapult a nagyrészt legálisan működő Betra Holdings Limited.

 

Ezzel párhuzamosan a Kondor család ügyelt a belföldi üzleti kapcsolataira, és mivel felismerte az időközben megalakult Dél-Zéikai Köztársaság rendfenntartási hiányosságait, elkezdett klasszikus maffiaként is működni. Önbíráskodva látta el a közössége védelmét (néha saját magától). Ez igazán nagy szerepet akkor kapott a dél-zéikaiak életében, amikor az Alfardo-klán országos szintű fenyegetéssé vált – de ez már egy másik poszt témája.