Az elmúlt négy hét leforgása alatt, mióta Vultúron vagyok, az edzőterem vált a második kedvenc elfoglaltságommá Dariussal. Mindig kettesben járunk, este, amikor már senki más nem jön. Be van ugyan kamerázva, de bizonyos zugok kiesnek a látószögéből, mi pedig pontosan ismerjük ezeket.

A szetteim közötti pihenőidőben mást sem csinálok, csak őt bámulom. Lenyűgöz a teste. Minden mozdulata precíz, higgadt, az izmai duzzadnak és feszülnek a súlyok alatt, úgy rajzolódnak ki edzés közben, hogy arról anatómiakönyvet lehetne illusztrálni. A háta és a válla széles, a csuklyája akár egy hegyorom, a bicepsze vastag, gyönyörű erek hálózzák be. A tekintete sötét, eltökélt, a légzése lassú és mély. Szex közben is így veheti. Annyira koncentrál a gyakorlatokra, hogy általában észre sem veszi, hogy nézem.

Jobb így.

Picit szégyellem, hogy ilyen gátlástalanul kívánom egy nyilvános helyen. Könnyű lenne lebukni, ha itt elszaladna velünk a ló. Attól pedig Darius nagyon is fél. Mindent megtesz, hogy a látszatot fenntartsa, bár néha tartok tőle, hogy a napnál is világosabb, van köztünk valami. Minden lehetséges időnket együtt töltjük, Darius mindig igyekszik a kedvemben járni. Amikor a drónom kényszerleszállást hajtott végre, egy napig keretes a gejzíres szigeten, eredménytelenül. Szerencsére Kornelius nem haragudott nagyon miatta, azt mondta, sejtette, hogy ez lesz a vége.

Darius épp végez az utolsó sorozattal bicepszre, a tükör előtt áll, így elölről is, hátulról is megcsodálhatom. Váltva emeli a kézisúlyokat, pattanásig feszül a mellizma, a karja dagad, a nyakán izzadság folyik le a feszes atlétája alá. Egy khaki, kapucnis darab, ami még inkább kiemeli a felsőteste remek adottságait. Eszembe jut róla, ahogy dzsúdzsucu közben a földre rántott. Kiszámított mozdulat volt, minden durvaság nélkül. Magához vont, lefogott. Foglyul ejtett. Egyszer el fogom vele játszani azt a meccset, és kiélvezem a pillanatot, amikor nekem nyomakszik a farkával. Akkor is éreztem, hogy feltüzel vele, de a félelem erősebb volt. Na meg a szégyen. Ezeket le akarom vetkőzni. El akarom venni, amit adni tud nekem, és magamba fogadni úgy, ahogy igazán vágyik rá.

Darius leteszi a súlyokat, nagyot csattannak a padlón. Gyorsan hanyatt vágom magam a fekvenyomó padon, mintha épp most kezdenék neki a gyakorlatnak, elkerülve a lebukást. Ő felém fordul, a tükörből látom, ahogy elindul az irányomba.

– Bukásig, kis mazsola!

– Nem szoktam bukásig csinálni. Elég a nyolcvan százalék.

– Pedig jobban fejlődnél.

– Meg le is sérülnék.

– Fiatal vagy, gyorsan regenerálódsz.

– A lányok amúgy is gyorsabban regenerálódnak, mint a fiúk.

– Igen? Ezt nem is tudtam. Milyen kis okostojás vagy! – Mögém sétál, terpeszben felém áll, és lepillant rám. Csak pislogok rá a rúd mögül. Robosztus, izzadt test magasodik felettem, a nadrágja kihívóan dudorodik, fogalmam sincs, mitől állt fel neki, baromi közel van most vele az arcomhoz, és én lepődöm meg a legjobban, mennyire tetszik ez nekem.

– Próbáld meg bukásig! Segítek, mit szólsz?

– Legyen! – Rámarkolok a hideg, érdes, fémszagú rúdra.

– Nem használsz kesztyűt? Tiszta bőrkeményedés leszel.

– Az zavarna? – kérdem kissé idegesen.

– Kár lenne a finom kis kezedért.

– Elvenném a tiédet, de tuti nem jó rám, akkora medvemancsaid vannak.

– Majd veszek neked kesztyűt. Rózsaszínt.

– Köszi, szeretem a rózsaszínt – vigyorgok rá, és beszívom a levegőt, majd lassú, szabályos mozdulattal nyomom ki a rudat. Aztán újra, és újra. Darius összefont karral áll felettem. Mindjárt szétpattan rajta a felsője. A testem elterül előtte, a lábam terpeszben van, a talpam a padlón támaszkodik. Milyen lenne, ha a meztelen bőrömön simítana végig azokkal a kesztyűkkel ebben a kitárulkozó pózban?

Ha elővenné a farkát, és én ebből a helyzetből ízlelném meg? Valószínűleg nem menne, így nem tudnám leszopni. Ahhoz szemből kéne fölém állnia a fekvenyomó padon, és úgy a számba rakni a férfiasságát.

Megnyalom az ajkamat a gondolatra.

Ruhában elcsattanó csókoknál tovább még mindig nem jutottunk, de már erősen érik bennem a gondolat, hogy a teste többi részét is felfedezzem a számmal. Már nem támadnak meg a rossz gondolatok, ha a falnak szegez és hosszan, követelőzőn smárol velem. Jó értelemben szoktam meg a dolgot, az agyam nem értékeli potenciális veszélyhelyzetként, amiben bármikor elárulhatnak, amiből valami iszonyatos sülhet ki. Talán ideje továbblépni, valami mást is kipróbálni együtt.

Darius szigorúan figyeli a mozgásomat, a tekintete szúrós, ádáz, amint leteszem a súlyt, végigpásztáz, szinte levetkőztet a szemével. Biztos neki is beindította a fantáziáját a feszes sortom és pólóm, amin átlátszik a sportmelltartóm. Leszoktam a bő cuccokról, ha vele vagyok. Legalább annyira szeretem, ha ő bámul, mint ha én teszem vele ugyanezt.

– Ez nem bukás volt, kis mazsola. – Mellém sétál oldalt, én bizseregni kezdek a lábam között. – És rossz a tartásod. – A kezét a derekam alá csúsztatja. Sikamlósak vagyunk az izzadságtól, izzunk, ahol összeérünk. Simogatni kezd a csípőm egy érzékeny pontját. – Ha ide ilyen könnyen beférek, akkor az bizony helytelen tartás. Nyomd be a formás kis csípődet, különben megsérted.

Nekinyomakodom a kézfejének, ő mozgolódik alattam, véletlennek álcázva simítja meg a fenekemet, majd kihúzza a kezét. Lüktetek tőle. Mélyen beszívom a levegőt.

– Segítsek lent maradni? – Átveti az egyik lábát a padon, a terpeszben lévő lábam közé helyezkedik. Már szemből áll felettem, rám hajol, két kézzel nyomja le a csípőmet. A válla megfeszül, ahogy a padnak szegez, a tenyere tűzforró a testemen.

– Ez így csalás, nem? – kérdem erőtlen hangon. Mozdulni próbálok, de erősen tart. Kegyetlenül pulzálok ettől a közelségtől. Szeretném, ha megérintene odalent, de itt nem teheti. Pedig ha most leereszkedne, pont a legérzékenyebb pontomnak tudná nekidörgölni a meredező faszát.

A szorítása gyengül, az ujjaival simogatva enged el.

– Igaz. – Kiszáll a lábam közül, a puncim halkan sikolt, hogy ne tegye. – Maradok a fejed felett – kerül meg, és az eddiginél is feltűnőbben tolja az erekcióját az arcom fölé. – Újra. Folytasd!

Megfeszítem az izmaimat, kinyomom a rudat, majd visszaeresztem, és ismétlek. Darius az ajkába harapva figyel.

– Átizzadod azt a pólót. Vedd le – suttogom, mire ő habozás nélkül lerántja magáról, és immár félmeztelenül, álló farokkal magasodik felettem. Csodásan bordázott hasizmok és széles, vaskos mellizmok borulnak felém, amiket beszőnek a tetoválások. A zöld szempár kiéhezetten figyel.

– Ez most bukásig menjen, jó?

– Mit kapok érte?

– Egy masszázst?

– Otthon?

– Otthon szeretnéd?

– Aha. Itt rizikós.

– De lenyújtani azért segíthetek. Na, lássam azt a sorozatot!

Újra neki kezdek, ezúttal már érzem, hogy az energiám megfogyatkozott. A mellkasom és karom feszül, a gyakorlat közepén már minden izmom ég, be kell hunynom a szememet, összeszorítani az állkapcsomat.

– Figyelj a légzésedre, kis mazsola – súgja Darius. Már egyáltalán nem irritál, ha így hív. Teljesen megváltozott bennem a jelentése, mióta könyörgőn súgta a fülembe, hogy mondjam el, mit várok tőle, aztán így szólított, mialatt átölelt a szobámban. Bensőségessé vált köztünk, a mi kis közös dolgunkká.

Igyekszem szabályosan venni a levegőt, a derekamat a padnak nyomni, de az erőm fogytán, a formám romlik, a karom remegni kezd.

– Még három van benned – suttogja. Kizárt, de nem tudok neki válaszolni. Mindenem megfeszül, az utolsó erőmet adom bele, de amikor visszaengedném a súlyt, az izmaim cserben hagynak. Basszus, mindjárt a nyakamba ejtem! Próbálom visszanyomni, de az sem megy. Keservesen nyögök fel, csillagokat látok, a rúd hirtelen könnyűvé válik. Kinyitom a szememet. Darius megragadta, és visszasegíti a tartóba.

– Legalább bukásig volt – mosolyog rám. Megremeg a szája széle, ahogy végigpásztáz. Én csak pihegek, kiszolgáltatottan fekszem előtte. A sóvár pillantásaival simogat végig, és én viszonzom. – Gyere, lenyújtjuk! – kerül meg ismét, és a kezét nyújtja, hogy felsegítsen. Elfogadom. Kell minden érintés, amit adni tud.

A polifoam matracra állít tükör elé, mögém helyezkedik. Hatalmas hozzám képest, fél fejjel magasabb és jóval szélesebb.

– Szeretnék veled megint dzsúdzsucuzni valamikor – bukik ki belőlem.

– Szeretnéd, hogy a földre teperjelek közben? – Érzem a leheletét a nyakamon. Forró, párás, cirógató.

– Szeretnék revansot venni – búgom, de magam sem gondolom komolyan.

– Akkor vágj be a hidegzuhany alá.

Az az énem, amelyik nemrég levette volna a pólóját előtte – nem flörtből, dacból – az egy másik lány volt, aki dühös volt az őt ért igazságtalanságok miatt. Továbbra sem gondolom, hogy fair volt, ami velem történt, de már látom más aspektusait. Darius azt tette, amit tudott. Amit jónak látott.

– Térdelj le! – utasít halkan. – Kezek a tarkó mögé!

Megteszem, ő pedig a könyökömnél fogva húzza hátra a karomat, kellemesen nyújtva a mellizmaimat. A cicimen megfeszül a melltartó, kirajzolódik a formája, a bimbók megmerednek. Darius megnyalja az ajkát.

– Alig várom, hogy rájuk markoljak.

– Ha jól masszírozol, talán megengedem – suttogom.

– Akkor mindent bele fogok adni. – Elengedi a karomat, majd a halántékomra teszi a tenyerét, beletúr a hajamba, oldalra dönti a fejemet. Feltárul előtte a nyakam, sóváran bámulja.

– Belecsókolnék.

– Látnak a kamerák.

– Akkor kénytelenek leszünk a szobádban is nyújtani egyet. – Darius elhúzza a nyakamat a másik irányba is, a tükörben találkozik a tekintetünk.

– Feküdj le a matracra velem szemben – utasít keményen. – Húzd fel a térded és terpessz.

Felgyorsul a pulzusom, az alhasam összerándul. Ez még nyújtás?

Ledőlök a gumiszagú polifoamra, ő szembetérdel velem. Megragadja a bokámat, összeilleszti a talpamat.

– Maradj szépen így! – Azzal a térdemre tenyerel, és széles terpeszbe kényszerítve kezd el lenyújtani, miközben a szemembe néz. Feljebb csúszik a keze a combomra, a tekintete lejjebb az ágyékomra. Megnyalja azt a gyönyörű, vastag, formás ajkát. Imádom a nyelvét érezni a számban. Izgága, játékos, de pihe-puha. Elengedem magam, elképzelem, milyen lenne, ha most semmi sem lenne rajtam, és ő először az ujjaival, majd az edzőkesztyű bőr tenyerével simítana végig odalent. Csiklandósság, aztán durvaság izgatná a csupasz puncimat, ő pedig ugyanilyen vágyakozva figyelné a reakciómat. Végül belém csúsztatná egy ujját, és leereszkedne a combom közé, hogy az ügyes nyelvével folytassa. Nagyon kíváncsi vagyok rá, miért imádja minden lány ennyire. Nem lehet csak a külseje miatt. Az kizárt.

Darius tekintete fel-alá jár rajtam, a nadrágját szétfeszíti a farka.

– Mi izgatott most fel ennyire? – kérdem, amikor enyhül a nyomás a combomon. Hagy nekem egy kis pihenőt.

– Nem egyértelmű?

– Nem úgy értem. Amikor fölém álltál a fekvenyomó padnál.

– Nagyon feszes ez a nadrág rajtad, Jamie – suttogja áhítattal. – Bevág mindenbe – teszi hozzá szinte elkeseredetten.

– Mi mindenbe? – Azt akarom, hogy kimondja. Hallani akarom a szájából.

– A fenekedbe – az ajkába harap –, a puncidba. Nagyon jól el tudlak benne képzelni meztelenül.

A pillanat törtrésze alatt fut végig bennem az iszonyat. El tud képzelni, mert látott… Látott úgy azon a videón. Nyelek. Megemberelem magam. Az elmúlt. Senki egy szóval sem említette nekem azóta sem. Mintha meg sem történt volna.

Próbálok visszatérni a jelenbe, de nem megy, hiába kapálózik a tudatom, hogy az a múlt, nincs jelentősége, Neels eltüntette, talán még az emberek fejéből is kitörölte. Nem megy. Én emlékszem rá, és ez éppen elég. Talán még magányosabbá is tesz, hogy csak én emlékszem rá. Nem lehet róla beszélni. Talán még nekem sem.

– Rosszat mondtam? – Darius elengedi a combomat, aggódva húzza össze a szemöldökét.

Hezitálok.

A videó… Vajon én beszélhetek róla? Nem is Kornelius parancsa aggaszt. Még mindig nem tudom, Darius mit gondol rólam azok után. Hogy komolyan tudna-e venni. Vagy csak haverok vagyunk, akik mellesleg dugni is fognak egyet, ő pedig élvez minden mást is, ami csurran-cseppen előtte. Talán magát a flörtöt imádja ennyire, nem is a dugást, azért csábít el mindig más lányt. Sportot űz belőle, és amint megvoltam, elhidegül tőlem. Miért futna egy lelőtt vad után?

Felsóhajtok.

Az emberek egyáltalán kérdeznek ilyet egy kapcsolat elején, hogy hová tartanak? Mikor illik ezt megkérdezni? És mi rá a biztosíték, hogy igazat fog válaszolni?

– Mi a baj, kis mazsola? Mondd el nekem! – A kezét nyújtja, hogy ülőhelyzetbe húzzon fel.

– Csak eszembe jutott a videó.

– Értem – bólint komolyan. Aztán csak hallgat.

– Te… mit gondoltál, amikor megláttad?

– Hogy bárki is csinálta, ezért megfizet – feleli hűvösen.

– De… rólam? Rólam mit gondoltál?

– Hogy nem ezt érdemled.

– És azt nem gondoltad… – Felhúzom a térdemet, aztán átkarolom, magamhoz szorítom. Darius közel telepszik, a felkarunk összeér. – …azt nem gondoltad, hogy egy ostoba picsa vagyok? Vagy könnyűvérű?

– Azt gondoltam, hogy magányos vagy, és ezzel valaki visszaélt. Azt gondoltam, hogy cserben hagytalak. Semmi másra nem tudtam gondolni.

– És nem szégyelled, hogy velem mutatkozol?

– Eddig úgy tűnt? – vigyorog rám Darius. Nem, határozottan nem. Már rögtön aznap elment velem Vittoróba, és a vállamat átkarolva járkált velem a tömegben.

Megrázom a fejemet, még egy kis mosoly is megjelenik a szám sarkában.

– Nem, de nem biztos… – Az ajkamba harapok, hogy elálljam a szavak útját. Ezt nem szabad kimondanom. Ez korai, talán soha nem is lesz aktuális. Ha most kimondom, elronthatok mindent, Darius nemet mondhat, kihátrál az életemből, és akkor elveszítem a törődését, amire annyira szomjazom.

– Mi nem biztos?

– Semmi. Csak hangosan gondolkodtam. – Lesütöm a szememet, a hajam az arcomba hullik. A szexuális feszültség még ott parázslik bennem. Bennünk. Legszívesebben bebújnék Dariusszal egy takaró alá, elrejtőznék a világ elől vele, és csak érezném és érezném őt minden lehetséges módon, amíg…

– Ki vele, Jamie! Mindent tudni akarok, ami a fejedben jár.

– Elronthatok vele mindent…

Darius elkomorul.

– Mit akarsz mondani? – kérdi immár riadtan. – Csak mondd!

– Nem biztos, hogy nekem menne, ha csak szexelnénk egymással.

Darius felnevet, majd körbenéz. Mindenhonnan kíváncsi kamerák lencséi figyelnek minket.

– Szerinted azért koslatok utánad két hónapja, hogy egyszer megdugjalak? – Úgy borzolja meg a hajamat, mintha kiskölyök lennék. – Egyetlen szexért fáradnék ennyit?

A szívem majd’ kiugrik a helyéről, vigyorgok, mint egy idióta.

– Fárasztó vagyok? – kérdem színlelt durcássággal.

– Sok figyelmet igényelsz. De még közel sem tettem beléd annyit, mint szeretnék – búgja sejtelmesen.

– Akkor… te meg én komolyak vagyunk? Mármint… járunk? – Elönti a vér az arcomat. Hogy lehet ezt ennyire idiótán megkérdezni?

– Titokban igen, de úgy látszik, annyira jól leplezzük, hogy még te sem tudtad – kacsint rám.

Istenem, istenem, istenem! Akkor ő meg én most komolyan egy pár vagyunk? Te szentséges ég, ez annyira fantasztikus! Basszus, hogy lehettem ilyen mulya, hogy nem volt nekem egyértelmű? Bárcsak hivatalosan is egy pár lehetnénk! Bár ne kéne lepleznü…

– Elég lesz az enyelgésből, kölykök! – toppan be Neels a terembe.

Darius összerezzen mellettem, azonnal odébb húzódik. A gyomrom összerándul, elönt a szégyen, megfagyaszt. Lebuktunk? Most mi következik?

– Csak lenyúj…

– Nem kell a duma, nem emiatt jöttem! Dolgunk van. Mozgás, Darius! Jamie, te hazamész.

– Mi történt? – kérdem idegesen. Dariust szemmel láthatóan leverte a víz, bizalmatlanul hunyorog Korneliusra. Nagyot nyelek. Vajon tudja, mit csinálunk? Túlzásba estünk?

– Arlo eltűnt. Az apja keresteti, most azt követeli, hogy fésüljük át a szigetet és a környező vizeket is.

– Mikor tűnt el? – Átfut rajtam némi megkönnyebbülés, mert úgy tűnik, tényleg nem érdekli Neelst, hogy rajtakapott minket. Legalábbis egyelőre nem. Ám utána rögtön elönt a balsejtelmem. Arlo eltűnt. Miért? Hogyan? Dariusra pillantok, de ő nem viszonozza. 

– Már három napja – morogja Neels. – Remélem, nem kell elmagyaráznom, hogy mi a gond mindezzel.

Nem, nem kell elmagyaráznia. Arlo szörnyű dolgot tett, de fontos ember fia. Az eltűnése közügy, Korneliusnak pedig kötelessége mindent megtenni, hogy előkerítse.

Felfordul a gyomrom a gondolatra, mennyire fontos ember ez a semmirekellő kis féreg a klánban, nulla teljesítmény után, csak mert az apja kapitány.

Darius felpattan, felveszi a pólóját, és elindul a kijárat felé. Én csak ülök megkövülve. Mit is mondott Darius, mi volt az első gondolata, amikor meglátta azt a videót? – Mars haza, Jamie! – parancsol rám Neels.

Zsibbadtan kelek fel. Felidézem, mi hangzott el az imént.

„Bárki is csinálta, ezért megfizet.”