7. Darius

Neels négy órakor pihenőt rendel el a zöldfülűeknek, mi pedig visszatérünk az irodába. Legnagyobb meglepetésemre Atticus vár minket odabent, Neels jobb keze. Ősz szakálla most is tökéletesen formázott, haját lófarokba fogta. A kora fog rajta, az arcán a ráncok évről évre mélyebbek, de a fekete, méretre szabott öltöny alatt is látszik, hogy egykor remek formában volt. Veterán klántag. Az utóbbi egy-két évben Neels már csak a legkényesebb ügyek miatt hívatja magához.

Miután mindannyian lerójuk előtte a tiszteletünket, körbeüljük az asztalt, és Atticus szólal meg elsőként. Ez sokat elmond a közte és Kornelius között lévő dinamikáról. Az öreg még Neels nagyapjának a jobb keze volt anno, két generációval idősebb a vezérnél, aki mindössze huszonnyolc éves. Nem akarja irányítani Neelst, de mindig kendőzetlenül mondja el a véleményét. Ő képviseli a klán szemében a klasszikus értékeket, a kapitányok, a klán kisebb egységeinek fejei akkor nyugodtak, ha tudják, hogy az ifjú vezérüket egy ilyen vén róka terelgeti az évszázados rend útján. 

– Szeretném látni a lány eredményeit – szól Atticus. Neels elé tolja a Jamie-ről készült jegyzeteket, ő pedig felemeli és teljes kartávolságból, hunyorogva kezdi olvasni.

– Gyenge – konstatálja. – Mint az várható volt.

Nem bírom ki, hogy ne szóljak közbe.

– Az összesítés szerint erős középmezőny. 

– Nagy kilengésekkel – teszi hozzá Atticus.

– Hajlékony, jó koordináció, ügyes kezek, taktikus, gyorsan tanul. Kicsit lassú és harmatgyenge… – összegzi hűvösen Kornelius. Összeszorul a mellkasom, bár fogalmam sincs, miért.

– A kondiján lehet javítani. Amennyit kell, annyit valószínűleg igen – vélekedik Yago.

– Nem az a legfőbb aggályom. A próba eredménye elmegy. Vettünk már fel rosszabbat – feleli Kornelius.

– Hogy bírta lelkileg? – kérdi Atticus.

– Bátor, sőt merész. Fóbiáknak nyoma sincs. Engedelmes, a megterhelést és fájdalmat bírta – válaszolja Kornelius. – Sokkal könnyebb dolgom lett volna, ha Jamie objektív szempontok alapján bukik el, de így sajnos ezt nem tudom kijelenteni.

– Akkor mi a gond? – kérdem.

– Nem akarom igazságtalan helyzetekbe hozni. 

– Az nem igazságtalan, ha elutasítod, pedig megfelelt?

– Az én felelősségem, ha valami olyan helyzetbe kerül, amibe férfiként nem került volna.

– Mire célzol? Eddig semmi konkrétat nem mondtál, Neels. – A fejemet csóválom.

Felhorkan. 

– Ha ez a csaj a húgod lenne, örülnél neki, ha több tucat fiatal sráccal aludna egy házban, egyedüli lányként? Semmi nem jut az eszedbe, mi rossz történhet vele?

Kellemetlenül feszül meg a mellkasom. Tényleg erőszakoskodnának vele?

– Rossz véleménnyel vagy az újoncaidról.

– Nem vagyok rossz véleménnyel róluk. Egy csapat kanos kölyök, akiket nem ismerek. A nagy számok törvénye alapján lesz köztük olyan, akire egy kecskét sem bíznék rá, nemhogy egy tizennyolc éves kiscsajt. Ne magadból indulj ki, Darius. Van, akinek attól áll fel, ha a földbe tiporhatja a csajt.

– Például neked – vágom rá, de azonnal megbánom.

– Én nem erőszakolom meg a csajokat – veti oda hűvösen. – Semmi szükségem rá. Viszont van, aki meg van róla győződve, hogy ez az egyetlen módja, hogy pinához jusson.

Kellemetlenül érzem magam. Körbenézek, várom a többiek véleményét.

– Egyetértek – szól Atticus. – A lány keresi a bajt.

– Nem keresi – javítja ki Neels. – De valami nagyon barátságos környékről jön, ha meg sem fordult a fejében, hogy bajba kerülhet.

Ismét körbenézek. 

– Az apja helyében nem engedtem volna el ide – mondja Rio. – A közelébe sem Fiókának. 

– Szerintem tudunk akkora fegyelmet tartani, hogy mindenki a seggén maradjon – szól óvatosan Yago.

– Én bízom a tekintélyedben, Neels – fűzöm hozzá. 

– Akkor már elfejtetted, hogy milyen kamasznak lenni. Pedig csak pár éve volt.

– Úgy beszélsz, mintha legalább negyven lennél. – Kóstolgatom. Mostanában keresem a határaimat, és meglep, milyen messze enged el. Fontos neki az emberei véleménye.

– Ez így nem vezet sehová – szól kimérten Atticus. – Hozz egy döntést, Kornelius. Vannak más megbeszélnivalóink is. 

Azt hiszem, Atticus a nemleges válaszra számít, és unja a vitát.

– Nem. Ez a téma figyelmet érdemel. Nem akarok elhamarkodott döntést hozni – feleli határozottan Neels. – Nem csak az újoncok zavarnak. Tegyük fel, hogy felvesszük. Mi lesz utána? Mi lesz, ha foglyul ejtik az alfardók? Nem szeretnék videókat kapni arról, ahogy csoportosan erőszakolják meg, hogy zsaroljanak vele. És ez még a legkevésbé kreatív dolog, ami eszembe jutott.

Hát igen, Neels fantáziája nagyon gazdag, ha kínzásról van szó.

– Mi sem járunk egyedül a Kondor-szigeteken kívül. Éppen ezért – vetem ellen. – A legtöbb probléma áthidalható annyira, hogy Jamie hasonló esélyekkel induljon, mint bárki. 

– Eddig szó sem volt róla, hogy Orvvadász lesz belőle – teszi hozzá Stefan. – Az egész biztosan nem fog menni. Felesleges ezen vitatkozni.

– Igaz – nyugtázza Neels.

– Nem vállalhatsz mindenért felelősséget, Neels – folytatja Yago. – Jamie-nek tudnia kell, mire vállalkozik.

– Tizennyolc. Kölyök még.

– Ez a srácoknál nem volt probléma. És nálad sem, amikor vezér lettél – érvelek. – Húsz éves voltál.

– Probléma volt, és nekem nem volt választásom. Kényszerhelyzet volt – mordul rám.

– És mi volt a konkrét probléma? – kérdem. Kissé bizonytalan vagyok. Neels történetét ismerem ugyan, de a nehézségeiről ritkán beszél.

– Túl fiatal voltam, hogy vezér legyek. Nem fogadta el mindenki egyből. 

Ráharapok a válaszra.

– Nem fogadta el mindenki… Milyen hasonló ez a helyzet, nem?

– Nem! Az kényszer volt. Jamie-nek ez a szabad döntése.

– Mindig van döntési lehetőség – szól óvatosan Stefan.

– Ez akkor is más! – erősködik Neels.

– Van ám belső kényszer is. Valamire vágysz, valamit meg akarsz tenni – teszi hozzá Yago. 

– A lánnyal épp ez a baj. Miért nem keres egy férjet inkább? Miért nem a családalapításon töpreng? – Atticus megsimítja hófehér szakállát. Ennél idejétmúltabban már nem is festhetne. 

– Ezt a részt most hagyjuk ki. Ez egy vélemény, én a tényekre akarok szorítkozni – feleli Neels. 

– És hogyan oldottad meg a problémát? – Nem tágítok.

– Bizonyítottam. De fontosabb volt, hogy ne tegyem magamévá mások véleményét. Nem hittem el mindent, amit mondtak nekem. Ezt akartad hallani, Darius?

– Ez az igazság? 

– Ez. – Kihívón néz a szemembe.

– Akkor ezt – nyugtázom.

– De nem csak Jamie oldala problematikus. Zavar, hogy még nem képeztem nőt. Nem tudom, mit tudok kihozni belőle. Ingoványos talaj az egész.

– Az állami seregben vannak nők – szól Rio. Ő hivatásos katona volt, mielőtt csatlakozott a klánhoz. – Ebben tudok segíteni.

– Csúcstechnológiát használsz, Neels – szólok. – Talán nem ártana másban is frissíteni. Haladni a korral, tudod…

Lesújtó pillantást küld felém válaszul, majd elveszi Atticus elől a Jamie-ről készült jegyzeteket.

– Tudod, ebből a szempontból érdemes lenne felvenni. – Töprengve olvasgatja a lapot. –  Jamie alapvetően egy nagyon átlagos lánynak tűnik. A fizikuma talán kicsit jobb, de nincsen semmilyen különleges képessége. Ez a fiúknál sem elvárás a klánban. Baromi kíváncsi vagyok, hogyan teljesít egy átlagos nő az átlagos srácok között. – Végül lecsapja a papírt az asztalra. – Még egy utolsó tesztet kap. Ha azon jól szerepel, felveszem. Ha elbukik, hazaviheted, Darius.

– Kihez haza? Hozzá vagy Dariushoz? – heherészik Rio.

– Örülök, hogy felhoztad a témát – szól szinte nyájasan Neels. – Szabályba foglalom, hogy ehhez a csajhoz senki egy ujjal sem érhet hozzá. És ő sem a fiúkhoz. Ha komolyan akarja vetetni magát, nem dughat vagy kavarhat senkivel a kondor katonák közül. Ez rád is vonatkozik, Darius.

Elkerekedik a szemem, nem tudom leplezni a csalódásomat. Bassza meg. Jamie tabu.

– És ha már ennyire támogatod a bejutását – folytatja Neels –, ha felvesszük, te fogod felügyelni, hogy ezt a szabályt mindenki be is tartsa!

Hátrahőkölök.

– Mégis hogyan?

– Ó, már van is egy kitűnő ötletem! – mosolyodik el gonoszan Neels. Meg fog szívatni, ebben teljesen biztos vagyok. De mivel? Állandóan Jamie mellett kell majd lennem? Az talán nem is lenne olyan rossz, de basszus… nem érhetek hozzá. Nem kér belőlem, és ha változna is a dolog, akkor is szabályellenes. Azonban a gondolat, hogy a közelemben tudjam, hogy én vigyázzak rá, melegséggel tölt el. Ez csaj más, mint az eddigi lányok, akikkel megismerkedtem. A hidegséggel leplezett csillogás a szemében beindítja a vadászösztönömet.