20. Senna
Sötét erdőn haladok át, a telihold ezüstös fényben fürdeti a leveleket. Lágy, meleg szellő fúj az ágak között, vadászkürt hangját és kutyák vinnyogását hozza magával. Fáklya lobban a távolban, az árnyak vibrálnak körülöttem, érzem a jelenlétét. Diana az! Itt van velem! Végre itt van velem! Kael igazat mondott, tényleg megjelent nekem!
Rohanni kezdek az erdőn át, egyenesen a tisztás felé, aminek a közepén kirajzolódik egy magas, erős nő alakja. Szarvasok, farkasok veszik körbe, sereget alkotnak körülötte. Nem rémít meg, inkább hívogató, biztonságos társaság.
– Aria! – szól Diana. Az igazi nevemen szólít meg, a hangja szigorú, de anyai melegség árad belőle.
– Úrnőm! Miért nem jöttél? – szakad fel belőlem. Tiszteletlen, helytelen, de semmi másra nem tudok gondolni, csak a rettenetes fájdalomra, amit az elhagyatás okozott. – Miért hagytad? Miért hagytad, hogy elvigyenek?
– A templomod nem szolgált engem, Aria. A főpapnő maga adta át a rómaiaknak mindannyiótokkal együtt. Busásan megfizették érte! – szól keserűen az istennő.
Földbe gyökerezik a lábam, remegni kezdek. Elárultak minket! Eladtak minket! A rómaiak nem lerohantak, hanem egyszerűen besétáltak és elvittek minket!
– Sajnálom, gyermekem! Már nem mehetsz vissza a templomodba, de a gladiátor mellett még lehet teljes életed – szól Diana. – Ne engedd el őt! A vágy, amit irántad táplál, a hatalmad felette!
Belém hasít a felismerés. A testem épp az ő ágyában szunnyad, ha felébredek, akkor pedig a magáévá fog tenni.
– Nem leszek többé szűz – sütöm le a szememet. – A gladiátor meg fog becsteleníteni.
– Nem a szüzességed adja az értékedet. Tanult vagy, ismered az erdő és mező gyógyfüveit, az imákat, szertartásokat. Alkalmazkodj Rómában, illeszkedj be és szolgálj engem azzal, hogy más asszonyoknak segítesz a papnői tudásoddal. Nem kell érintetlennek maradnod, hogy tiszta legyél előttem.
– Akkor… – keresem a szavakat.
– Lépj nászra a gladiátorral. Használd a csáberődet, kovácsolj belőle előnyt. Ügyesen csinálod majd, és ő fog szolgálni téged, nem te őt – jelenti ki Diana hideg számítással a hangjában. – A férfiak azért idegenítenek el a saját vágyadtól és csáberődtől, mert ez olyasmi, amivel hatalmat gyakorolhatsz felettük. Egyes férfiak gyűlölnek ezért. Ne add át nekik a gyeplőt. A gladiátor viszont a lábad elé borul majd érte.
Az első döbbenet után úgy érzem, mintha fény gyúlna a koponyámban. Hirtelen olyan világosság támad bennem, mint mikor Kael kezétől rázott meg az az őrületes gyönyör a dézsában. Láttam az áhítatot a szemében, miután befejeztük. Vásott, fékezhetetlen vágyat, amit én ébresztettem benne a puszta létemmel. Hirtelen a napnál is világosabb számomra, hogy Dianának igaza van. Az életem még nem ment tönkre, épp most készül újabb szintre lépni. Fel kell ébrednem, elhálni a nászt Kaellel és elcsavarni a fejét. Utána biztonságban leszek.