18. Senna
Figyelem Kaelt, ahogy a tűz fölött vizet forral, majd különféle gyógyfüveket szed össze a kamrában, és leönti őket a lobogó teavízzel. Mézet tesz bele, alaposan megkavarja, majd az asztalra rakja.
– Meg kell várnunk, amíg kihűl – fordul felém nyájasan, majd úgy, ahogy van, anyaszült meztelenül ül az asztalhoz, és magához int. Önkéntelenül követem az utasítását. Az ölébe von, megint a combjára ültet. Már nem rémít meg a közelsége. Kezdem megszokni, ahogy a csókját is, amivel most a nyakamat és arcomat halmozza el. Nem tiltakozom. Ezen a ponton nincs értelme. Belementem az alkuba, a legokosabb, ha végigcsinálom, legyen bármi is a vége.
Kael hosszan, kitartóan csókolgat, mintha soha nem unná meg, én pedig a gőzölgő főzetet bámulom. Igyekszem a párára koncentrálni, elterelni a figyelmemet arról, mennyire megnyugtató a gladiátor gyengédsége. Mennyire mélyen hinti el bennem a reményt, hogy amire készül, az nem borzalmas lesz, hanem talán még csodálatosabb, mint amit a dézsában átéltem a keze által.
– Az afrodiziákumot is előkészíted nekem? – kérdem halkan, mikor az ajka a mellemen jár. Beleszív a bimbómba, hátravetem a fejemet az élvezettől. Szégyennel tölt el, amit nem vagyok képes kontrollálni, ugyanúgy, ahogy a testem válaszait sem.
– Azt nem kell. A pincémben már van egy üveg bor, amiben benne van. – Ismét a mellembe csókol. Csodálatos ajka van. Vastag, puha, akaratos. – Ha szeretnéd, felhozom neked.
Bólintok. Ideje minden ellenérzésemet elengednem. Teljes odaadással fogom csinálni, ahogy minden eddigi tettet az életemben.
– Előbb egyél pár falatot – szól Kael. – Nem vagy hozzászokva a spirituszhoz, igaz?
– Nem, nem szoktam bort inni – nézek a szemébe. A tekintete sötétbarna, mély, könnyű elveszni benne.
Kael a vacsora maradékából tör nekem kenyeret, és az ajkamhoz emeli. Elfogadom, ahogy a fügét és szőlőt is. A tenyeréből eszem, akár egy állat. Most mégsem tűnik egészen megalázónak, mint mikor az asztal mellett térdepeltetett. Valóban szörnyű lenne, ha mostantól a gazdám lenne? Ha gondoskodna rólam, az asszonyává tenne, az életem talán nem is változna olyan sokat. Eddig a templomé voltam, most egy férfié lettem. Korábban sem voltam szabad, ugyanúgy mások parancsai szerint éltem és szolgáltam. Talán nem lenne sok különbség. De ha Kael gazdája egyszer elvesz tőle?
– Ki a gazdád? – kérdem óvatosan. Nagy embernek kell lennie, ha ilyen körülményeket biztosít a kedvenc gladiátorának.
Kael felkacag, minden eddiginél gúnyosabban. Nagyot húz a maradék borból az asztalon, majd újabb falat kenyeret kínál fel nekem.
– Miért nem felelsz? – kérdem, miután megrágtam a falatot. Ő árgus tekintettel méreget. Azon töpreng, mit válaszoljon. Miért titok, ki a gazdája?
Végül Kael a boroskupát emeli az ajkamhoz.
– Ebben még nincs afrodiziákum, de talán jól esne, ha leöblítenéd a kenyeret – dorombolja. Rengeteget ivott, és egyre részegebb.
Gondolkodás nélkül húzom meg az italt. Az alkohol mámoros belülről, átmelegít, megszédít. Kael mellkasának dőlök, a fejemet a vállára hajtom.
– Ki a gazdád? – kérdem ismét.
– Kihűlt a tea, Senna – csókol a halántékomra. – Ideje, hogy találkozz az istennőddel.
Az elmém eltompul. Szeretnék találkozni Dianával, mindennél jobban szeretnék, de valahogy mégis nehezemre esik most elszakadni Kaeltől.